György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —21 A szivattyúk kialakítása és beépítése tehát igen sokoldalú mérlegelést igényel. Ebben azonban könnyebbséget nyújthatnak az alábbi általános tapasztalati szabályok: A rendelkezésre álló gépek választéka, a hajtóenergia, elhelyezési körülmények stb. általában annyira korlátozzák a tervező, ill. megrendelő választási lehetőségeit, hogy a lehetséges változatok száma nem túl nagy. A döntéseknél az alábbiakat kell figyelembe venni: — vízszintes gépeket egyszerűbb elhelyezni, kezelni, alapozni, mint függőlegeseket, és ferde tengelyűeket, — függőleges, víz alá merülő szivattyút egyszerűbb indítani, nincs légtelenítés vagy feltöltés, lábszelep, — közvetlen, szivattyúval azonos fordulatú hajtás egyszerű, üzembiztos, lehetőleg erre kell törekedni, — egybeépített, előre szerelt gépcsoportokat előnyben kell részesíteni olyan méretig, amíg a szállítás és helyszíni szerelés többletköltsége nem haladja meg a gyárilag kipróbált, kompletten beemelt berendezés előnyeit, — víz alá merített berendezések, főleg ha a villamos motor is víz alatti, egyszerű elrendezést és olcsó építményt tesznek lehetővé, de csak megbízható, kipróbált gyártmányoknál fizetődnek ki, mert kényesek. Néhány hibásodás üzemköltség és kár kihatása meghaladja a beruházási megtakarítást. A víz hozzá- és elvezetés, csőcsatlakozás vizsgálata a teljes rendszer tervezésével szorosan összefügg. A megfelelő szívó- és nyomócsonkkiképzésű szivattyú választásával gyakran a telep lényegesen egyszerűbb kialakítása érhető el. Választási lehetőség esetén mérlegelési szempontok: — szívóoldal zárt kiképzése (szívócső, szívókönyök) hidraulikailag kedvező, egyértelmű rávezetést biztosít, de gyakran drágább építménykialakítással jár, — nyílt szívóakna áramlási viszonyai a vízborítás biztosításán túlmenően alapvetően befolyásolják a szivattyú üzemét (örvény, sebességeloszlás, hozzáfolyási keresztmetszet, víztükörlehajlás, hordalék, jégképződés), — nyomócsonk irányának megválasztásakor az utána elhelyezendő diffúzorra, elzárószervekre figyelemmel kell lenni, — csonkelhelyezési és szívócső hosszúsági gyári változatok lehetőségeit pontosan meg kell ismerni és egyértelműen elő kell írni: vigyázni a forgásirányra: nyomócsonk ezzel is összefügghet, — csatlakozó karimák egyeztetésére figyelni: a szivattyú egységes sorozat öntvény házán esetleg nagyobb nyomásfokozatnak megfelelő szabványos karima van, mint ami a névleges nyomásához szükséges. Végül a jelentéktelennek tűnő, de a későbbi üzemvitel során döntő „mellékkörülményeket” alaposan mérlegelni. Ilyenek: kenő- és hűtőanyagok bejuttatása, kezelhetőség, megközelítés biztosítása, csöpögő és lebocsátott víz elvezetése stb. Egy célszerű gyakorlati szabály: a szivattyút magát vagy annak részletes összeállítási rajzát gondosan meg kell vizsgálni és minden csőcsonk, záródugó, csap stb. feladatát ki kell deríteni. Ezzel egyszerre tisztázható a kenőanyag-bejuttatás és -elvezetés, tömszelencekenés és vízelvezetés, csapágyhűtés, légtelenítés, vízleürítés összes kapcsolódó cső- és helyigénye. A szivattyúk működési elve és belső szerkezeti kialakítása főleg a gépkonstruktőrök számára lényegesek. Általános tájékozódás céljából itt csak rövid összefoglalót adunk. Fő csoportok: Térfogat-kiszorítás elvén működő, ún. volumet- rikus szivattyúk (dugattyús, membrán-, szárny-, lengőtolattyús, forgódugattyús, csavar-, kardán-, szférikus, axiális mozgólapátos szivattyúk). Forgásba hozott testekkel átadott energia elvén működő szivattyúk (örvényszivattyúk: spirál-, turbina-, körte-, turbószivattyúk és oldalcsatornás szivattyúk). Egyéb elvek alapján működő szivattyúk (serleges, vödrös emelők, csigaszivattyú, vízkos, sugárszivattyú =ejektor, elektromágneses szivattyúk stb.). A vízgazdálkodásban fő berendezésként elsősorban különféle örvényszivattyúkat és ennek határeseteként tekinthető szárnylapátos szivattyúkat alkalmaznak. Segédüzemekhez egyéb fajtákat is. A geometriailag, hidraulikailag közel hasonló típusú örvényszivattyúkat (IV-16. ábra) jellemző adat a jellemző fordulatszám. Képlete: wq = n Qll2H~3,i. Kiszámítása az adott szivattyúzási feladatból (Q, II) és a szokásos (általában 600— 1500/min közötti) fordulatszámokból egyszerű. Értéke alapján jelentősen szűkíthető az adott feladatra szóba jöhető szivattyúk köre (IV-2. táblázat). Egészen kis (0,5...3,5 m) szállítómagasságra a csigaszivattyú, kis folyadékmennyiségek igen nagy nyomásokra való továbbítására pedig a du725