György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV —18 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK terhelhetik. Hasonlóképpen leggyakoribb az az eset, amikor a szivattyú tengelye sem terhelhető külső erővel (szíjfeszítés, áttételek stb.) és a csatlakozás a hajtó erőgéphez rugalmas tengelykapcsolón keresztül megy végbe. A vízgazdálkodásban használatos vízszintes tengelyelrendezésű szivattyúk általában pozitív szívómagassággal rendelkeznek, de nem önfelszívóak. Ezért az indítás legfontosabb külső feltétele (ha a szivattyútengely a szívóoldali üzemvízszint felett van) a légtelenítés. A légtelenítő vezeték csatlakoztatására furat a szívócsonkon vagy a szi- vattyúházon található. A légtelenítés természetesen csak akkor hatásos, ha a csővezeték megfelelő kialakítású (IV-9. ábra). A szivattyú tengelye zsírkenésű gördülő csapágyban vagy olajkenésű siklócsapágyban fut. Ez utóbbi esetén az olajcsere a szivattyú leszerelése nélkül is megoldható, olajleeresztő furaton keresztül. Biztosítani kell azonban, hogy a csapágy alá olajgyűjtő tál elhelyezhető legyen. Különleges felhasználású szivattyúknál a magas hőfok miatt (tápszivattyúk) vagy a levegő bejutásának megakadályozása céljából (többlépcsős szivattyúk) a tömszelencét, esetleg a csapágyházakat hűtővízzel kell ellátni, illetve a légbeszivárgás megakadályozására a tömszelen- céhez záróvizet kell bevezetni. A hűtő- vagy záróvíz céljára tisztított (szűrt, nem feltétlenül ivóvíz minőségű) hideg víz alkalmas, és legtöbbször a nyomóvezeték (nyomócsonk) megcsapolásával nyerhető. A hűtővíz és tömszelence-csurgalékvíz elvezetését — elsősorban zárt csővezetéken keresztül — minden esetben a teleptervezés során kell megoldani, és gondoskodni a szükséges méretű gyűjtőzsompokról. A kezelőszinten szétfolyó víz (és esetleg olaj) ellen nemcsak esztétikai, hanem biztonságtechnikai érvek is szólnak. Egyszeres beömlésű, többlépcsős szivattyúkban a jelentős axiális terhelést gyakran nem axiális csapágy veszi fel, hanem ún. kiegyenlítőtárcsa. A kiegyenlítőtárcsa vízellátását a nyomócsonk megcsapolásával kell biztosítani; a vizet fojtószelepen keresztül a szívócsonkba vezetik vissza. Az axiális erők kiegyensúlyozását a fojtószelep beállításával lehet végrehajtani. Mivel a víz a tárcsa körül szűk réseken keresztül áramlik, ilyen szivattyú alkalmazása csak tiszta (nyers, ipari) víz szállítása esetén megengedett. A kiegyenlítő- tárcsa — esetleg gyakori — szerelése igen gondos munkát kíván, amely a szivattyú leszerelése nélkül is elvégezhető akkor, ha a szereléshez szükséges hely rendelkezésre áll. A gyártó vállalatok ezeket a szivattyúkat egyaránt gyártják szívó-, ill. nyomóoldali hajtásra alkalmas kivitelben. Ezért ha a heIV-I1. ábra. Változtatható irányú csonk lyi szerelési igény kielégíthető, célszerű az egyszerűbb szétszedés érdekében a kiegyenlítőtárcsával ellentétes oldali hajtást tervezni. A vízszintes tengelyelrendezésű szivattyúk egy részén a szívó- és nyomócsonk helyzete változtatható: a szívócsonk lefelé vagy vízszintesen jobbra vagy balra álló, nyomócsonk hasonlóképp, esetleg függőlegesen felfelé is. A csonkok állásának módosításával lehetőség van kedvező gépelrendezés választására (IV-11. ábra). A szivattyúesonkokon vagy a csatlakozó csővezeték szivattyúhoz közel eső szakaszán nyomásmérő műszereket kell elhelyezni, amelyek a gép üzemállapotáról tájékoztatnak. A műszerhez való csatlakozás minden esetben szabványos feszmérő- csapon át megy végbe, amelytől a lefúvatáskor jelentkező vizet a tömszelencevízhez hasonlóan gyűjtőzsompba kell vezetni. A kis vagy közepes csonkátmérőjű (500.. ,600 mm- ig) vízszintes tengelyelrendezésű szivattyúk általában tömör felépítésűek, ennélfogva szerelésük alkalmával egybeépítve kerülnek beemelésre. A gépek közötti tengelytávolságot a szerelési művelet, a csonkelrendezés és csőcsatlakozás célszerű megoldása alapján lehet meghatározni. Irányadó szempont, hogy a gépalapok között minimálisan 800 mm szabad közlekedési és kezelési sávot kell biztosítani (IV-12. ábra). A szivattyú szerelését és kiemelését akadályozó csővezetékszakaszok (pl. légtelenítővezeték vagy nyomócső) lebontását oldható kötések alkalmazásával kell lehetővé tenni. A szivattyú kiszerelése előtt, hosszabb téli üzemszünet alkalmával a berendezést vízteleníteni kell. A szivattyú víztelenítése légbeeresztéssel kezdődik, a szivattyúház legmagasabb pontján vagy pl. a nyomásmérő műszernél. A víz a szívócsövön keresztül (ha a szivattyú a legmagasabb szívóoldali vízszint felett van elhelyezve) nagyrészt eltávozik, a visszamaradt víz kivezetésére a szükséges furatok a szivattyúház legmélyebb pontjain találhatók. A viszonylag nem nagy mennyiségű víz elvezetése a csurgalékvízéhez hasonlóan zárt csőrendszerrel oldható meg. 722
