György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-57 egymással megegyezők, a potenciális síkáramlás elméletének tételei alkalmazhatók. Ha a mederbeli, valamint a szivárgóbeli vízszint különbségének megfelelő kH potenciálkülönbséget a részre osztják (1-116. ábra), és fi ~ <Pa+i = kH A polenciálvonalakat úgy kell megrajzolni, hogy mind a leszívási görbére, mind pedig a szivárgási tartományt alulról határoló át nem eresztő réteg felszínére merőlegesek legyenek. Ha a szivárgási tartományt az áramvonalakkal b részre osztják és két szomszédos áramvonal között q vízhozam szivárog át, a töltéstest egy folyóméterén átszivárgó vízhozam q = Aqb. Mivel Aq — «An és 1-117. ábra. Vázlat a nyomáshullám talajban való terjedését jellemző egyenlet meghatározásához Ekkor, ha vízvezető réteg fenékesése 7 és a sziQZ várgó víz felszínének esése I-----(1-117. ábra), dx a z egységnyi szélességű sávon Aq> kH vízhozam szivárog át. Ha k = const, a vízhozam ~As ~ aAs ’ megváltozása, Határfeltételek. Az első potenciáimnál az ABC vonal, mivel minden pontjára vonatkozólag zM + _ const. y Közelítőleg ugyanez vonatkozik az a+ 1-edik potenciálvonalra is [DE vonal). Áramvonál az EF alapvonal és az AD leszívási görbe. Célszerű az áramképet a leszívási görbe megszerkesztése után a II potenciálkülönbség a részre való felosztásával folytatni (1-116. ábra) és a potenciálvonalakat a leszívási görbe és az osztóvonalak metszéspontján át megrajzolni. Az áramvonalakat és a potenciálvonalakat úgy kell rajzolni, hogy egymásra merőlegesek legyenek. Nem permanens szivárgás. A legtöbb szivárgó mozgás nem permanens. Egyes esetekben permanensnek tekinthetők bizonyos szivárgó mozgások anélkül, hogy számottevő hibát elkövetnének, más esetekben viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a vízmozgást jellemző mennyiségek időbeli változását. Ilyen például az az eset, amikor vízfolyások vízállása befolyásolja a környező vízvezető rétegben lejátszódó szivárgás folyamatát. mértékű lesz. Ha p a pórustérfogat, a dx hosszúságú, egységnyi szélességű vízoszlopban levő víz- mennyiség időegységre vonatkozó megváltozása fi— lesz. Ennek megfelelően 8z ' 8Í — k ' az 7az\2 ^3V 8a; 18a; J 8a;1 Ha a talajvízszint h magasságához viszonyítva 2 csupán kismértékben változik és ezért x szerinti differenciálhányadosának négyzete elhagyhatóan kicsi, az utóbbi differenciálegyenlet Boussinesq-íéle megoldása: 2= -M-Ä« 2n ** ^ cos 8 ki x-----1-Aj. H a x = 0, vagyis a vízvezető réteg vízfolyáshoz csatlakozó részénél 2= -M * e2 Ä 47l2 / 7 J------Trht I ki C OS _T I 2tt t+ml3' M, N és S a kezdeti feltételekből meghatározandó állandók. 73
