György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
III. Építésszervezés
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 111-109 A töltésépítés szervezése függ attól, hogy a töltést a beépítés helyéhez közel eső, vagy attól távolabbi anyagnyerő helyen fejtett földből, egy- vagy többféle anyagból kell megépíteni. A többféle anyagból épített töltés építésének szervezésekor különös gondot kell arra fordítani, hogy a különböző anyagnyerő helyről fejtett és a töltés szelvényébe változó arányban beépítendő földanyagok kellő időben és mennyiségben érkezzenek a beépítés helyére. Ilyenkor a kisebb tömegben beépülő földanyag fejtési üteme — a töltésépítés előrehaladásával — csökkenő vagy növekvő, de a fejtőgépet mindig a legnagyobb igényt kielégítő teljesítőképességgel kell kiválasztani. Ahol az anyagnyerő hely az építendő töltéstől több km távolságra esik, a fejtést forgókotróval, a szállítást billenőplatós szállítóeszközökkel célszerű megoldani. Ilyenkor a töltésszelvénybe behordott és kupacokban elhelyezett föld elteregeté- séről földtoló beállításával kell gondoskodni. A szállítóeszközök számát, menetüket oly módon kell meghatározni, hogy azok egyike se várakozzon a rakodásra. A föld elteregetéséhez az érkező föld- mennyiségnél 20—30%-kai nagyobb teljesítőképességű gépet célszerű alkalmazni, amellyel így a szál- lítóutak is karbantax-thatók. Forgókotró vezérgépes gépláncoknál mindig gondoskodni kell a kotró útját egyengető, kisegítő földtoló beállításáról is. A föld fejtéséhez hegybontó szerelékű forgókotrót ott alkalmaznak, ahol a föld legalább 3—4 m-es vastagságban fejthető, és a fejtés talpszintjének talaja elbírja a szállító járműveket. Ha a fejtés talpszintjén adódó talaj alkalmatlannak mutatkozik a szállítóeszközök közlekedésére, akkor célszerűbb mélyásó vagy vonóvedres szerelékű forgókotróval a terepszintről lefelé fejteni a földet. A kotró munkáját úgy kell megszervezni, hogy a szállítóeszközöket 90—135 foknyi elfordulással rakhassa meg. Az elteregetett földet tömörítő gép vagy gépek teljesítményét is célszerű 20—30%-kal nagyobbra választani a tervezett tömörítési igénynél, mert az esetleges kieséseket, vagy az esetenként szükségszerűen adódó tömörítési járatszámnövelést csak így lehet a géplánc ütemének lassítása nélkül ellátni. Az elégtelen víztartalmú földet a tömörítés előtt locsolni kell, ezért az ilyen munkánál az elteregetést követően lajtkocsikból locsolják a földet. Ha nagy távolságról kell a vizet szállítani, akkor a tömörítés folyamatosságának biztosítására több lajtkocsit kell a gépláncba beállítani. 100—1500 m súlyponti távolságok között a töltést földnyesővel célszerű építeni. A terepviszonyoktól függően lánctalpas traktorral vontatott, vagy gumikerekes önjáró földnyesőt alkalmaznak. A lánctalpas gép alkalmazása általában csak 400 m súlyponti távolságig gazdaságos. Nyeséskor a szállításhoz képest a vonóerő-szükséglet két- háromszorosára nőhet. A nyesés gyorsítására ezért tológéppel megtolják a földnyesőt, és így növelik a vonóerőt. A tológép a földnyesőt csak a telítődéséig tolja, azután attól elmarad és a következőt segíti. Általában 4—6 földnyesőhöz egy tológép elégséges akkor, ha a fejtés helyén a tológép és a földnyesők meghatározott útvonal és ütemben haladnak, és azt irányító személy beállításával is elősegítik. A korszerű kétmotoros elevátoros földnyesőkhöz segítő tológép szükségtelen, és alkalmazásukkal jelentősen növelhető a munka sebessége. A földnyeső a közepesen kötött talajoknál töltődik meg a leggyorsabban, ezért kötöttebb talajnál előbbivel azonos sebességű telítődés érdekében célszerű a talajt fellazítani. A laza, pergő talajokat célszerű nedvesíteni, nehogy a visszapergő anyag miatt elégtelenül telítődött ládájú földnyeső kihasználatlanul szállítson. Ott, ahol az adottságok megengedik, célszerű a fejtést úgy szervezni, hogy azt a földnyeső lejtmenetben végezze, mert így a munka könnyebb. A földnyeső kör-, nyolcas vagy kígyózó járatokban fejti, szállítja és építi be a földet. A járatok vonalában a megfelelő fel- és lejárók folyamatos kiépítésére és karbantartására a gépláncba illesztett földtoló a legalkalmasabb. A körjáratok hátránya a sok forduló és üresjárat, ezért előnyösebb a földnyesőt nyolcas- vagy kígyózó járatban foglalkoztatni, mert a nyolcasjáratnál teli földnyesővel nem kell élesen fordulni és egy teljes fordulóra itt két nyesés és két ürítés jut, tehát nagyobb járatsebesség érhető el. Ezáltal a munka sebessége növelhető. A kígyózó járatnál a járat közben szükséges kis irányváltoztatások miatt még előbbinél is nagyobb sebességgel haladhat a földnyeső, de azért is, mert előbbinél jóval több nyesési és ürítési folyamat esik egy 180 fokos fordulóra (III-56. ábra). A földnyesők többségükben kívánt vastagságú réteges terítésre alkalmasak, ezért terítőgépről e gépláncban nem kell gondoskodni.' A tömörítést és a locsolást végző gépek munkafolyamatát általában egy vagy két terítési szakasz hosszára kell ütemezni, elmaradva egy-két szakasznyira a terítés helyétől. Ahol a szállítási távolság 100 m alatti, földtolóval célszerű a töltést építeni. Ez esetben a szállítás mindig a töltés tengelyére merőlegesen történik, a legfeljebb l:2-es vagy annál laposabbra kiképzett töltésrézsű mentén. A feljárót a töltés megépítésének befejezése előtt a töltés koronáján haladó vonóveder szerelékű forgókotróval a tervezett 665
