György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
III. Építésszervezés
3. VÍZÉPÍTÉSI LÉTESÍTMÉNYEK ÉPÍTÉSÉNEK MEGSZERVEZÉSE FÖLDMUNKÁK A vízépítési földmunka általában összetett és több munkafolyamatból áll, amelyeket részben egymás után folyamatosan (pl. töltésépítés), részben szakaszosan — más célú munkák folyamatai között (pl. munkaárok kiemelése és visszatöltése) — kell végezni. A földmunkák szervezése kiterjedésük (vonalas, koncentrált vagy területi) és jellegük szerint (bevágás, töltés vagy tereprendezés) különböző megoldást igényel. Befolyásolja a szervezést a munka mennyisége, a föld minősége (talajosztálya) és állapota (száraz, földnedves, víz alóli, gyökérzetes, köves), továbbá az építéstechnológiai követelmények (tömörség, vízzáróság, építési idő), valamint a munkahelyi és vállalati adottságok (terepviszonyok, vízjárás, éghajlat, munkaerő- és gépkapacitás, szállítási lehetőségek stb.). A felsorolt tényezőkön kívül a földmunka kézzel vagy géppel végezhető. A követendő legelőnyösebb munkamódszert műszaki, gazdasági vizsgálattal kell kiválasztani. Az egyes változatok meghatározásakor arra különös gondot kell fordítani, hogy azok mindegyike egyenértékű létesítmény megvalósítását eredményezze. Az MSZ 15105 szerinti talajok osztályozását a III-84. táblázat tartalmazza. Gépi fejtés szempontjából való osztályozásra a kézi fejtés osztályozásának előírásai a mérvadók. A kézi földmunka minden folyamatát kézzel (ásóval, lapáttal, talicskával stb.) végzik. A gépi földmunkához rendszerint több gép egyidejű munkája szükséges. A technológiai sorrendnek megfelelő gépek számát és besorolásukat, az egyes gépek teljesítőképességének összehangolásával állapítják meg. A többrétű technológiai folyamatot ellátó gépek üzemi rendjét gépláncnak nevezik. A géplánc vezérgépének annak a munkafolyamatnak a gépét nevezik, amelyik végzéséhez már több egység nem állítható be, tehát a munkafolyamat sebességét a vezérgép határozza meg. Földmunkánál általában a fejtést végző egység a vezérgép. Több gépnek láncban való gazdaságos alkalmazásakor arra kell törekedni, hogy a vezérgépet a teljesítőképességének határáig foglalkoztassák, és a többi gépet ehhez hangolják oly módon, hogy azok teljesítőképessége 5— 10%-kal meghaladja a vezér- gépét. A megfelelő gépek kiválasztásához a III-85. és a III-86. táblázatok adnak segítséget. A gépi földmunkánál különböző csoportosításban az előkészítés célgépei (bokorirtók, tuskókiszedők, lazítok), a földkitermelés, szállítás és elhelyezés gépei (földtoló, földnyeső, földgyalu, árokásó, forgókotró, keresztmerítékes kotró, úszókotró, szállítószalag, szállítóeszközök stb.), a tömörítés gépei, valamint a rakodás gépeinek egyidejű és összehangolt alkalmazására kerülhet sor. A gépi földmunkát csak akkor szabad elkezdeni, ha a kitűzést és az előkészítési munkákat elvégezték. Az előkészítési munkák előtt — a munkába vett területeken kívülre levert karókkal — biztosítani kell az alap- vagy a tengelyvonalat. Ez azért szükséges, hogy ha a munka során elmozdulnak az alapvagy tengelykarok, helyreállíthassák az eredeti tengelyvonalat. A munkahelyi kitűzés az alapvagy tengelyvonal biztosítása után végezhető. Földmunkák munkahelyi kitűzése A munkahelyi (építéshelyi) kitűzést mindig az alapvagy tengelyvonalra merőleges, és a terv szerinti szelvényekben, vízszintes vetületben és magassági- lag kell elkészíteni. A magassági adatok meghatározásakor a vetületi rendszer azonosítására gondosan ügyelni kell, mert jelenleg Magyarországon két rendszert alkalmaznak. A magassági adatok általában Országos (Nadapi) alapszinten vannak megadva (jelölésük: mO), míg a 322/19G0/T.19/ÁFTH sz. utasítás értelmében az adatszolgáltató szervei 1961. jan. 1-től a szintezési alappontok adatait csak „Balti alapszinten” számított értékekkel szolgáltatnak ki. Elnevezése: „Egységes alapszint”. A Balti-rendszer alapszintje 675 mm-rel magasabb az Országos (Nadapi) rendszernél. A vízügyi szolgálat részére készülő tervekben a Nadapi-alap42 Vízügyi létesítmények kézikönyve 657
