György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
III. Építésszervezés
m-50 ÉPÍTÉSSZERVEZÉS kodásra, de súlyos elemek beemelésére is alkalmas a 16 Mp-os nagy gémkinyúlású uszodára. A „József Attila” jelű úszódaru billenthető gémű és 25—50— 100 Mp teherbírású, amit főleg igen súlyos szerkezeti elemek beemelésére alkalmaznak. Adataikat a III-39. táblázat tartalmazza. Helyhez kötött rakodógépek a 23—D4 jelű marófejes rakodót kavicsrakodásnál használják. Adataikat a III-40. táblázat tartalmazza. E gépek vízszintes értelemben a függőleges forgástengelyük körül 170, ill. 340 fokban elfor- gathatók, és azon belül segédterelő berendezés nélkül rakodnak. Magajáró rakodógépek (mobilrakodók) Ismertebb típusai a géplapát, a serleges- és a marófejes rakodó (III-27. ábra). A géplapát tulajdonképpen egy csőrlővel vontatott lemez. Ismert típusa a WS—630 és MLD—2 jelű gép. Ömlesztett anyagok vasúti kocsiból történő kirakására, szállítószalagok etetésére, laza földanyagú depóniák rendezésére alkalmas. Ható- távolsága 15,0—20,0 m, súlya 400—600 kp között változik. A vontatás sebessége 36—40 m/min. Teljesítménye 20 m-en belüli szállítás esetén 3,0—4,0 m3/h. A lánctalpas T—61 A jelű serleges rakodót és III-28. ábra. Magajáró rakodógépek I FRAK—Bl forgórakodó; II BM—VOLVO LM—640 jelű homlokrakodó; III MICHIGAN 85/A jelű homlokrakodó; IV EMPOR T—157/2 jelű forgórakodó; A hegybontókanál; B markolókanál; C homlokrakodó kanál; V alapgép Rakodásra a vízépítő iparban a gumikerekes homlok- és forgókotrókon (III-27. ábra) túlmenően használatosak a markolószerelékű mobil- és autódaruk, a forgókotrók és az úszókotrók is. Alkalmazásukra többnyire nagy tömegű föld vagy kő mozgatásánál kerül sor, de — a homlok- rakodót kivéve — különféle darazószerelékkel egyéb építési anyagok (előre gyártott betoncső - és lapelemek stb.) mozgatásánál is. A homlokrakodó szerkezetileg hasonló a traktor alapgépű kotró homlokrakodójához, de csak avval az egy szerelékkel rendelkezik. Alapgépe gumikerekes vagy lánctalpas traktor. A vízépítőiparban a „BM VOLVO LM-640” és a „MICHIGAN 85/A” típus használatos (III-41. táblázat). A homlokrakodókkal nemcsak rakodni, hanem teherrel rakodva 20—100 m közötti távra szállítani is lehet, mert jó terepjárók és megfelelően stabilak. A homlokrakodók tényleges teljesítményét (Qt) a következő képlet alapján lehet előirányozni: Qt =----------^-T -----(laza m3/h), a a 0 +16/77^+16/fF2 ahol V a kanál űrtartalma m3-ben; k& a kanál telí- tődési foka 0,6—0,8 között; kx az organizációtól függő tényezők mértéke 0,5—0,9 között; t0 a rakodógép munkaciklusának állandó idői percben (ürítési beállás ciklusonként kb. 1—2 perc); d a szállítási úthossz, m; Vx a szállítási sebesség km/órában; V2 a visszaút sebessége km/órában. A forgórakodók közül a ERAK—B1 és HON—051, valamint a T—157/2 jelű típusok ismertebbek (III-42. táblázat). E gépek a 200— 360 fokban körülforgat ható gémjére szerelt markolószerelékkel rakodásra alkalmazhatók. Terhelt állapotban csak a gémjük hatótávolságán belüli távolságon üzemeltethetők, rakodásnál tehát azokkal mintegy 15—30 m közötti távolság hidalható át. Teljesítményük a forgókotróknál ismertetett képlet értelemszerű alkalmazásával laza m3-ben megbecsülhető. 1 606
