György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-358 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK 11-188. táblázat folytatása Festékanyag neve Típusa Száradási Átfesthetőség, h Kiadóssága, m2/kg Vonatkozó műszaki előírás Gyártó vállalat hőmérséklete, °C ideje, h Tixolin 59-12-25-334-800 Cinktetroxikromátos olaj -kombináció műgyanta 20 24 24 7-10 MSZ 211/1 Budalakk Trinát Pentaftalát-alkid— standolaj kombináció 20 24 24 8-10 MF 322-70 Budalakk Vikopol min., Vikopol 59-12-35-111,114- 116 Vinilklorid kopolimer 20 0,5 6 8 Budalakk Wash primer 59-12-35-214-400 Vinilbutilár bázisú primer 20 1 4 10-12 MSZ 21100 Budalakk CSŐHÁLÓZATOK KORRÓZIÓVÉDELME SKP A talaj okozta korrózió A talaj agresszív tulajdonságai a talaj fizikai, vegyi és biológiai sajátosságainak számításbavételével határozhatók meg. Korrózió szempontjából legveszélyesebbek a kötött, szulfáttartalmú és a savanyú talajok. Ezekbe csövet ne fektessünk. A talaj agresszivitását okozó vegyi alkatrészek közül legfontosabb a klorid, szulfát, szulfid, pirit és szerves anyag szennyezettség. Agresszivitási veszély van, ha a talajmintában szén, szénsalak és gipsz mutatható ki (erős korróziós elem). Döntő fontosságú a talaj agresszivitása szempontjából annak nedvességtartalma. Állandó talajvízszint alatti korrózivitás mindig kisebb, mint változó talajvízszint vagy vízzel nem teljesen telített talaj esetében. Fokozza az agresszivitást a talajvíz áramlási sebessége. A humuszban és lápi talajokban a szerves alkatrészek savanyú lebomlása nagymértékben hozzájárulhat a korrózióhoz. A lápi talajokban ezenkívül anaerob korrózió is felléphet, mert a lápok vizének oxigénjét a növénymaradványok oxidációja elfogyasztja és a reakció során veszélyes agresszív ve- gyületek keletkeznek. Az előbbiekben ismertetett fizikai és kémiai korrózión kívül a talajba fektetett vízvezetéki csőhálózatot a mikroorganizmusok is veszélyeztethetik. Ez esetben nem azokról az élőlényekről van szó, amelyek a víznyomó csőben vas- és mangáncsomókat okoznak, hanem azokról a baktériumokról (ún. vibrionákról), amelyek anaerob körülmények között a talajban anyagcseréjük során a talaj szulfát- tartalmát redukálják. Ha az anaerob talaj nemcsak szulfátot, hanem ammóniumsókat és foszfátot is tartalmaz, akkor a szulfátredukáló vibrionák számára az életfeltételek még kedvezőbbé válnak. jjpA vibrionák korróziós terméke vas-hidroxid és vas-szulfid 3:1 arányban. A vibrionák hossza 4 pm, átm érőjük 0,5—1,0 pm. Egy vagy két ostoruk van, amely továbbmoz- gásukat szolgálja. Azokban a talajokban tenyésznek, amelyeknek pH tartalmuk 5,5—8,5 között van. Optimális körülményt nyújt számukra a pH < 7 szint. A szulfátredukáló baktériumok ellen biocid anyagokkal lehet védekezni. Ha réz vagy higanysók baktericid hatására építenénk a védelmet, akkor 518