György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-38 ALAPOK 1-71. ábra. Danaida vázlata képletből számítható, n a Ludolf-féle számot jelöli, g a nehézségi gyorsulás, fi a kifolyási tényező. Ez utóbbi értéke az 1-72. ábrán feltüntetett függvény­ábráról olvasható le. A danaida alkalmazhatóságá­nak felső határa rendszerint nem nagyobb, mint 80 + 90 1/s. Gyakran használják a vízhozam megmérésére a bukókat. Használatuk alapelve az átbukó vízhozam (Q) és az átbukási magasság (h) közötti, a bukókat tárgyaló fejezetben ismertetett összefüggés. A kép­letben szereplő mennyiségek közül a bukóéi hosz- szát (6) mérik és ugyancsak mérik az átbukási ma­gasságot (h) is. A nehézségi gyorsulás (g) értéke is­mert, az átbukási tényezőt (p) pedig vagy a bukó hitelesítésekor mérik, vagy pedig olyan geometriai jellemzőjű bukót használnak, amelyet vagy amely­nek megfelelő más bukót korábban már hitelesí­tettek. A képletben szereplő említett mennyiségek ismeretében az átbukó vízhozam meghatározható. Értékét vagy a képletből számítják, vagy pedig a bukó hitelesítési görbéjéről olvassák le. Az átbukási magasságot (h) a bukóéltől folyás­irányban felfelé olyan távol kell mérni, ahol a le­szívás gyakorlatilag már nem érvényesül. Ez a kö­vetelmény a bukótóimért 4hmax vagy 2(s +Amax) tá­volságban rendszerint kielégített. Az átbukási ma­gasságot (h) a bukó élétől legalább akkora távolság­ban kell mérni, amely nagyobb, mint a két érték közül a nagyobb vagy egyenlő azzal. úmax a mérendő legnagyobb vízhozamhoz (Qmax-hoz) tartozó átbu­kási magasság, s a bukó koronájának (élének) ma­gassága a fenék felett. Nagyobb vízhozamok mérésére rendszerint Ba­zin, Poncelet vagy Cipoletti mintájú bukót használ­nak, kisebb vízhozamok pontosabban mérhetők a Thomson mintájú bukóval. A bukók használatához sokszor nincs elég víz­szintkülönbség, vagy van, de azzal gazdasági okok­ból takarékoskodni kell (pl. öntözőtelepeken). Ilyenkor célszerű Venturi-csatornával mérni a víz­hozamot (1-73. ábra). Használatának elve az a tapasztalat, hogy ha a csatorna két szakaszát egymástól rohanó vizmozgás választja el, a folyásirányban lejjebb levő szakasz vizének mozgása nem befolyásolja a felette levő csatorna- (meder-) szakasz vízmozgását. Venturi­1-72. ábra. A kifolyási tényező (/í) változása a nyomás (h) függvényében éles, valamint legömbölyített szélű nyílás esetén 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom