György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-186 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK támasztott követelményektől, ill. az alapozási körülményektől függően. Dilatációk kialakítását a II-8. fejezet ismerteti. Vízszállító alagutak Az alagútépítés a mérnöki építés külön fejezete. Különleges, igen bonyolult módon, elméleti fel- tételezésekkel számítható és tervezhető, kivitelezése is igen sokféle módon történik, szigorú előírások alapján. Az alagútépítésnek nagy szak- irodalma van, legjobban áttekinthető összefoglalását a Mérnöki Kézikönyv II. Alagútépítés című fejezete adja. Itt csak a vízszállító alagutak néhány különleges szempontját ismertetjük. A mérnöki gyakorlatban két alapvető esetben kerül sor vízszállító alagutak építésére: vízi erőművek (nagy esésű) kőzetbe épített nyomócsöveinél és vízművek folyók alatti bujtatóinál. Hazánkban az első feladat földrajzi adottságaink miatt ritkábban fordul elő. Szilárd kőzetbe telepített nyomócső esetén a kőzet minőségétől (repedezettség, szilárdság) és a cső átmérőjétől függően 0—3 atm víznyomásig a kőzet maga is képes a víznyomásból származó húzó-igénybevételeket felvenni, az alagút ilyen esetben csak bélésjellegű burkolatot kap. A bélés célja a vízszivárgás csökkentése, a kőzet védelme kopás és korrózió ellen, végül a vízszállítás súrlódási veszteségeinek csökkentése. Ugyancsak kőzetben vezetett, de 3—5 atm nyomás mellett már káros húzófeszültségek ébredhetnek az anyakőzetben, így a burkolat már teherhordó szerepet kap. Ezért szükséges az alagút felületén betonacél hálót alkalmazni, amelyet az alagút főtéjébe fel kell függeszteni. Az alagút ezután 5—8 cm vastag torkrétbeton bélést kap, s erre a rétegre kerül rá a tulajdonképpeni burkolat (szigetelés, védő betonréteg, simítás stb.). A torkrétbeton nagy előnye, hogy a kőzet repedéseit jól kitölti és azzal együttdolgozó szerkezetet képez (II-169a ábra). Még nagyobb, 5—10 atm nyomás mellett már a torkrétbetonba elhelyezett acél betétháló sem elég, hanem szabályos kettős vasalású vasbeton gyűrűvel kell a belső víznyomást és a külső kőzetnyomást egyidejűleg felvenni (b ábrarészlet). Itt is bizonyos együttdolgozást lehet feltételezni a kőzet és a vasbeton között. A főtébe azonban már injektálócsöveket kell elhelyezni, mert a beton csak az alagút alsó köpenyénél tölti ki megbízhatóan a kőzet repedéseit, egyenetlenségeit. Az injektálócsöveken keresztül cementhabarcs bepréselésével kell a szikla repedéseit eltömni. A vasbeton méretezésénél a betonban a 11-169. ábra. Nyomócső szilárd kőzetben számított húzószilárdság kisebb kell legyen, mint a húzó-határfeszültség. Ennek elérése 10 atm felett általában nem lehetséges, ezért acéllemez bélés is szükséges lehet. Nem szilárd, hanem üledékes kőzetben telepített alagutak (általában tehát vízművek nyomócsövének folyók alatti átvezetése) esetén a bélés minden esetben teherbíró. Ivóvíz szállításakor a vízminőség védelme elsődleges szempont, ezért szigetelés készítése is szükséges. Ilyenkor kettős teherbíró bélés készül. A külső bélés a földnyomás felvételére szolgál, téglából, előre gyártott beton, vasbeton idomtestekből készül, a terhelésnek megfelelően. A külső teherviselő szerkezet belső oldalára jön rá a szigetelés, amely legtöbbször bitumenes lemezszigetelés, újabban műanyag fólia stb., ritkábban cementszigetelés (11-170. ábra). A belső bélés monolit vasbeton gyűrű, amely a víznyomást veszi fel, esetleg a földnyomás felvételében is részt vesz. Utóbbi esetben a két gyűrű merevségi viszonyai arányában kell az igénybevételeket megosztani, de a két gyűrű bizonytalan együttdolgozására való tekintettel a kiadódó mértéknél célszerű mindkét gyűrű terhelését 20%-kai megemelt értékkel számításba venni. Az ivóvízszállító alagutak másik példája a nyílt /sye/ln/o csóVe/r 11-170. ábra. Nyomócső laza kőzetben 4 346
