György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

1-21

rendszerint ugyancsak nem okoz nehézséget, minthogy az adott körülményekből általában következnek, ezért a csővezetékek méretezésének sarokpontja a,Aze, illetve a EAzt meghatározása. Ennek megállapítása kísérleti-tapasztalati eredmények alapján lehetséges.

A EAze energiaveszteségek lényegében két fő csoportra, a súrlódási és az egyéb (a belépési, a szelvény-, az alakváltozási) veszteségek csoportjára oszthatók. Hosszú csővezetékek esetén a súrlódási veszteségek általában lényegesen nagyobbak az egyéb veszteségeknél, rövid vezetékek esetében az egyéb veszteségek szerepe igen lényeges lehet. Mind a súrlódási, mind pedig az egyéb veszteségek meghatározása nagyon fontos.

A Azt energiaveszteségeket a — sebességmagasság százalékában szokás kifejezni és ennek megfelelően a

Azc =

képlettel jellemzik.

tg

a) A belépési veszteség a medence és a cső közötti átmeneti szakasz alakjától függ. Annál kisebb, minél kedvezőbb hidraulikailag (minél legömbölyítet- tebb) ez az átmenet, annál nagyobb, minél élesebb szélű.

Legömbölyített belépési szakasz esetén

Azx =

t

0,06-3-0,15

a cső érdességétől és a belépési szakasz alakjától függően (1-33. ábra).

Éles beömlési szelvény esetén = 0,25.

Ha a levegőbeszívás ellen védekezni kell, a belépési szelvény felső éle felett legalább a v2/2g sebességmagasságnak megfelelő vízborítást kell biztosítani.

b) A súrlódási veszteséget a

Azo

képlet jellemzi. Itt, ha a víz mozgása lamináris,

64

~Re'

vagyis

e 64 l_ ^^Te'd’

vagyis , 64 l v2

AZ2=Ye’d.' Yg‘

Re a Reynolds-számot, l a cső hosszát, d az átmérő jét jelöli, X a csőellenállási tényező.

1-33. ábra. Lekerekített belépési szakasz

37

1-32. ábra Vázlat a csőbeli vízmozgást jellemző egyenletek felírásához