György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-21 rendszerint ugyancsak nem okoz nehézséget, minthogy az adott körülményekből általában következnek, ezért a csővezetékek méretezésének sarokpontja a,Aze, illetve a EAzt meghatározása. Ennek megállapítása kísérleti-tapasztalati eredmények alapján lehetséges. A EAze energiaveszteségek lényegében két fő csoportra, a súrlódási és az egyéb (a belépési, a szelvény-, az alakváltozási) veszteségek csoportjára oszthatók. Hosszú csővezetékek esetén a súrlódási veszteségek általában lényegesen nagyobbak az egyéb veszteségeknél, rövid vezetékek esetében az egyéb veszteségek szerepe igen lényeges lehet. Mind a súrlódási, mind pedig az egyéb veszteségek meghatározása nagyon fontos. A Azt energiaveszteségeket a — sebességmagasság százalékában szokás kifejezni és ennek megfelelően a Azc = képlettel jellemzik. tg a) A belépési veszteség a medence és a cső közötti átmeneti szakasz alakjától függ. Annál kisebb, minél kedvezőbb hidraulikailag (minél legömbölyítet- tebb) ez az átmenet, annál nagyobb, minél élesebb szélű. Legömbölyített belépési szakasz esetén Azx = t 0,06-3-0,15 a cső érdességétől és a belépési szakasz alakjától függően (1-33. ábra). Éles beömlési szelvény esetén = 0,25. Ha a levegőbeszívás ellen védekezni kell, a belépési szelvény felső éle felett legalább a v2/2g sebességmagasságnak megfelelő vízborítást kell biztosítani. b) A súrlódási veszteséget a Azo képlet jellemzi. Itt, ha a víz mozgása lamináris, 64 ~Re' vagyis e 64 l_ ^^Te'd’ vagyis , 64 l v2 AZ2=Ye’d.' Yg‘ Re a Reynolds-számot, l a cső hosszát, d az átmérő jét jelöli, X a csőellenállási tényező. 1-33. ábra. Lekerekített belépési szakasz 37 1-32. ábra Vázlat a csőbeli vízmozgást jellemző egyenletek felírásához