György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
I SI —180 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK ják meg (b részlet). A két párhuzamos dilatáció szalaggal való megoldása a biztonságot lényegesen fokozza. A dilatációnál alkalmazott horony kiképzéssel, a csatlakozás egyenlőtlenségeinek nem tetszetős hatása elkerülhető. A fedkövek — ha azok tetszetős megjelenésére és egyenes vonalára súlyt fektetünk — előgyártva és utólag elhelyezve készüljenek. A c részlet szerinti megoldásnál, a megerősítés egyúttal az elemek közötti víz átcsurgását is megakadályozza. A hátfal forró bitumenes (kétszeri) bekenése a vízátszivárgások csökkentésére előnyös és szokott megoldás. Partfalak Olyan támfalakat, amelyek a nyílt víz és a terep közös határán létesülnek és rendeltetésük vagy a partvonal állandósítása és közel függőleges lezárása, vagy valamely a partvonallal kapcsolatos technológia (mint például hajókikötés, rakodás stb.) kielégítése, partfalaknak nevezzük (11-161. ábra). A támfalaknál felsorolt terheléseken felül a partfalak esetében még két jellemző teher lép fel úm. a nyílt víz felől a jégteher és a hullámverés. Ezeket általában a vonatkozó előírások megadják. A jég- teherből a víz felszínén ható jégnyomáson (J) felül, a falra ráfagyott „jégkonzol” (Qj) kifordító hatását is figyelembe kell venni. A partfal fölötti terep (hasznos) terhelése (p) igen tekintélyes lehet és ennek kellő értékben való figyelembevételére nagy gondot kell fordítani. Egyes partfalakhoz — például medenceszéleken, hajózsilipeknél vagy csatornáknál, ahol a víz ürítésekor a nyílt vízszint hirtelen esését a talajvízszint nem követi, többletvíz- nyomással kell számolni. Partfalakon, a támfalakkal szemben fokozott nagyságban fellépő H eltolóerőt esetről esetre mérlegeléssel kell figyelembe venni. A hullámverés mint terhelés nem jelentős, a partfalakra és inkább a burkolatokra veszélyes, ezzel szemben eróziós hatása különösen szemcsés alta11-161. ábra. Partfal terhelései 7777777777777777 11-162. ábra. Partfal kialakításai lajoknál igen gyorsan alámosásokat okozhat és a fal tönkremenetelét eredményezi. Ezért a partfal „körmének” kimosás ellen való megvédése (szádfal, kőhányás stb.) feltétlen követelmény. A szükséges szádfalmélység a kísérlet és helyi tapasztalat eredménye kell legyen. A kikötőbakokra vagy kikötőkarikákra ható vízszintes erők általában igen nagyok (10—20 Mp), de csak lokális igénybevételeket jelentenek a partfalaknál. A kivitelezés, az üzemelés technológiája, a partfal vonala és a part kialakítása szerint számos megoldás lehetséges. Ezek közül a II-162« ábra mély mederfenéknél, egycölöpös — acél szádfalas megoldás vázlatát szemlélteti, míg az ábra b részlete előre gyártott 50—150 tonnás betonelemekből, vízszintes zúzott kavics rétegre felépített partfalat szemléltet. Ezek a gyakorlatban már többször alkalmazott megoldások sok esetben gazdaságosak. V íztar táíy szerkezetek A víztartályok a víz tartására szolgáló, általában felülről is zárt szerkezetek. A víztartályok többféle szempont alapján oszthatók fel. Egyik felosztási szempont az lehet, hogy milyen a víztartályban tárolt vízzel szemben támasztott követelmény, illetve milyen a víz eredete. Eszerint ivóvíz, ipari víz, mezőgazdasági (öntöző) víztartályokról lehet beszélni, utóbbiak elég ritkán fordulnak elő, mert felülről nem zártak, így víztárolónak minősülnek. Lehet a víztartályokat geodetikus helyzetük alapján osztályozni, ilyenkor beszélünk a terep magasabb részén elhelyezett, s általában földbe süllyesztett szolgálati medencéről, ill. a föld fölé a szükséges nyomásnak megfelelően kiemelt víztoronyról. Szerkezeti szempontok alapján igen sok osztályozási mód van. Ilyen a teherviselési rendszer szerinti felosztás: rézsűsen kialakított vagy sziklába épített 340
