György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-169 nál. A héjalapok vastagsága 0,15—1,00 m között változik, nagyon jól kombinálható síkalapozással. Héjszerkezeteket ma már sok helyen előre gyártva is készítenek. Megemlítjük még, hogy tulajdonképpen héjak a vízmedencék körfalai is, ezeknél azonban a hajlítás már nem hanyagolható el. Erre vonatkozólag igen sokféle gyakorlati esetre Márkus dolgozott ki számítási segédleteket. Előre gyártva is készülnek vasbeton héjak a vízépítésben. Ilyenek pl. a héjcsatornák. Lemezmíívek A lemezművek egymáshoz szögben sarokmereven csatlakozó, végeiken diafragmákkal merevített térbeli szerkezetek. Az egyes lemezek (tárcsák) a lemez síkjára merőlegesen ható erőket hajlítással veszik fel (lemezhatás), a síkjukba eső erőkkel szemben pedig gerenda, ill. tárcsa módjára viselkednek. A lemezI 11-143. ábra. Lemezrnűvek mű ily módon fő igénybevételi módját tekintve egyidőben lemez és tárcsa. Lemezrnűvek leggyakrabban bunker, siló, nagy fesztávolságú tetők, víztartály, akna és ellenlemezszerűen kiképzett alapozásnál fordulnak elő. A legtöbb mérnöki szerkezetnél, sok olyan szerkezeti elem fordul elő, amely elméletileg ide tartozik ugyan, de az igénybevételek jelentőségét tekintve más elemként számítjuk. Pl. egy földbeágyazott aknát általában lemezkeretként méretezünk, annyira elhanyagolhatóan kicsi a földnyomás okozta nyomatékok mellett az akna falában „tárcsahatásként” fellépő nyomóerő. A lemezművek kialakítására 1. a 11-143. ábrát. Csuklók kialakítása Ebben a fejezetben nincs szó a természetes úton kialakult csuklókról, pl. a plasztikus csuklóról, amelyet a gerendákról szóló fejezetben tárgyalunk. Nem ismertetjük azokat az eseteket sem, amikor a szerkezet bizonytalan erőjátéka miatt csuklóval számolnak a mérnöki gyakorlatban. Ilyen eset pl. a felülről terheletlen téglafalon felfekvő vasbeton gerenda, mikor feltételezzük, hogy a téglafalazat sokkal alacsonyabb rugalmassági tényezője miatt a lehajló vasbeton gerenda a téglafal szélét annyira összenyomja, hogy az a lehajlást csak elhanyagolható mértékben korlátozza, tehát kéttámaszú tartó erőjátékával állunk szemben. Nem tárgyaljuk itt a valóban ideális csuklónak nevezhető öntöttacél sarukat sem, amelyek inkább a hídépítésnél fordulnak elő. Mindenekelőtt előre kell bocsátani, hogy a vasbeton szerkezet klasszikus értelmében az alább tárgyalt gömbacélbetétekből kialakított csuklók nem felelnek meg a vasbeton szerkezet elveinek. Itt ugyanis minden erőt — normál és nyíróerőt — acélbetétekkel veszünk fel, a csukló környezetében a beton csak a korróziógátlás és bizonyos értelemben a pontatlan szerelésből származó mellék-igénybevételek felvételére szolgál. Az utolsó évtizedekben mégis — elsősorban ipari csarnokoknál — elterjedtek az acélbetétből kialakított csuklók, mert olcsó és köny- nyen előállítható csomópontot adnak, a mozgásokat jobban megengedik, mint a befogott szerkezetek, s nem utolsó sorban világosabb és könnyebben számítható erőjátékot biztosítanak. A szabvány előírja, hogy a csukló forgási irányában az eredeti betonkeresztmetszeti méret legalább 1/3-ára csökkentendő. Ilyen mértékű keresztmetszet-változás ugyanis feltétlenül — hibás vasszerelés esetén is — csuklószerű erőjátékot eredményez. A csuklóhézag nem lehet nagyobb a számításba vett acélbetétek átmérőjének másfélszeresénél. Ezáltal a csukló acélbetétek kihajlási veszélye megszűnik. A csuklónál minden erőt acélbetétekkel kell felvenni. Az acélbetéteket részben egymást keresztezve, részben egymással párhuzamosan célszerű elhelyezni, és ezeket megfelelően kengyelezni kell. A csukló melletti betonrészek lerepedésének megakadályozására sűrített kengyelezést szoktak alkalmazni. Az acélbetétek tervezett súlyvonala és a keresztezett acélbetétek forgástengelye essék össze a csukló elméleti forgástengelyével. A csuklókat mindig úgy kell tervezni, hogy jól kibetonozhatóak legyenek. Az egymással párhuzamos acélbetétekben ébred ugyan a kezdeti terhelés' állapotban búzás-nyomás, tehát hajlító feszültség, de az erősen lecsökkentett keresztmetszet miatt az acélbetétek megfolynak és a csukló kialakul. A kis csuklóhézag miatt ez a megnyúlás igen kicsi marad abszolút értékben, így jelentős deformációk nem jelentkeznek. Ez a csuklókialakítás (11-144. ábra) mégsem a legkedvezőbb, mert nyíróerők felvételére kevésbé alkalmas, mint az egymást keresztező acélbetéteket is tartalmazó szerkezet (11-145. ábra). A párhuzamos acélbetéte329
