György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-162 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK Szert/o oce/óe/eY rWW--------------------——*■------------+ , / /&'fftf/óe/e'/Aé/?ff//e/ -—■■ ím! M-l A-A 11-131. ábra. Hajlított kéttámaszú gerenda vasalása vábbá több támaszú tartóknál, a szomszédos nyílások terheléséből előálló negatív nyomatékok miatt. Előfordul a gyakorlatban, hogy a terhelés értelme váltakozó, pl. földbe épített víztartályoknál fel kell tételezni, hogy csak a belső víznyomás hat földnyomás nélkül, vagy csak a földnyomás hat az üres tartályra. Ilyen esetben a terhelt gerenda mindkét oldalán a megfelelő acélbetét van. A fő acélbetétek 45°-os felhajlítása részben a gerenda hossza mentén változó nyomaték követését biztosítja, másrészt a nyíróerők felvételét is szolgálja. A gerenda arányaitól és a terhelés módjától függően 60°-os és 30°-os felhajlítás is előfordulhat. A kengyelezés az acélváz merevségét biztosítja betonozás alatt elmozdulás ellen, másrészt a nyíróerőket és a csavarónyomatékokat is felveszi. A nyírófeszültségek dualitása (azaz két egymásra merőleges síkban egyidejűleg ugyanakkora nyírófeszültség ébred) miatt a kengyelek csak hosszvasakkal együtt képesek a nyíróerők felvételére, ezért is kell az alsó vasakat a támaszon túl nyújtani, ahol egyébként több támaszú tartóknál nyomott öv van. Alapvetően három tartótípus fordul elő, a konzol, a kéttámaszú tartó és a több támaszú folytatólagos tartó. Az ún. Gerber-tartó a konzolos és egyszerű kéttámaszú tartó kombinációja. Az igénybevételek számítása vagy kiszerkesztése bármely ismert módszerrel történhet. Itt csak az MSZ szabvány által megengedett közelítő számításokat ismertetjük. Olyan kéttámaszú tartók, amelyek végeiken számottevő befogást nem biztosító szerkezetei elemekkel (pl. koszorúval) vannak összeépítve, úgy számíthatók, mintha szabadon felfekvők lennének, de a támaszok felett legalább — 0,2M értékű nyoma- tékot kell számításba venni (ahol M a kéttámaszú tartó mezőnyomatéka). Ha a kéttámaszú tartó mindkét végén legalább a tartómagasságnak megfelelő hosszon számottevő befogást adó szerkezeti elembe beköt, de a befogás mértéke nem számítható, a mezőnyomaték legnagyobb értékét 0,8M, a befogási nyomatékot 0,4Af értékre szabad felvenni. Ha ez a befogás csak a tartó egyik oldalán van meg, a legnagyobb mezőnyomaték 0,9M lehet. Több támaszú tartóknál, ha mind a szomszédos nyílások aránya, mind a mértékadó terhelések aránya 0,8—1,25 közé esik, a gyakorlatban elfogadott közelítéseket lehet alkalmazni (1. a vonatkozó MSZ szabványt). A gerendák méretezése hajlításra a II. vagy III. feszültségállapotban történhet. Ma már kevés kivétellel (pl. vasúti hidak) általánosan elfogadott a III., azaz a törési elmélet feszültségállapota szerinti méretezés. A méretezési fejezet bemutatja mind a két méretezési módot, itt csak a számítás megkönnyítésére közlünk táblázatot a III. feszültségállapothoz (1. a 11-125. táblázatot). A II. feszültségállapotra való méretezés ritkábban fordul elő. A gerendák nyírásra való ellenőrzése, fontosságban a második vizsgálat. Ezt a méretezési fejezet, a csavarásból származó nyírásokra való ellenőrzéssel és méretezéssel együtt ismerteti. Itt csak az alábbiakat ismertetjük. A szabvány meengedi, hogy a tartó elméleti támaszától mindkét oldalra 0,75 h értékig terjedő szakasz vizsgálatakor olyan TMr redukált mértékadó nyíróerővel számoljunk, amely a H-132. ábra szerinti terheket veszi figyelembe. (Konzoltartóknál ezt a redukálást nem szabad számításba venni.) Axiálisan és egyidejűleg nyírásra igénybe vett | keresztmetszet feleljen meg a (60) kifejezés feltételének Itt csak a rövid konzolok nyíróhatárerejére említjük, hogy a (60) képlet t értéke a H-133. ábra szerinti vízszintes kengyeltávolság. Rövid konzolnak számít, ha 322 11-132. ábra. Elméleti támaszköz
