György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-16 ALAPOK le attól függően, hogy a vízmozgás rohanó vagy áramló. Ha a v2 Q2 H=h+2j = h+ 2g[F(t)f derékszögű négyszögű meder esetén a Q2 H = h + 2gb2h2 összefüggés alapján ábrázolják a mozgó víz energiájának (H) változását a vízmélység (h) függvényében (1-25. ábra), feltételezve, hogy Q = konst., látható, hogy ugyanahhoz az energiaszinthez két vízmélység tartozik, kivéve a görbe minimumhelyét (Hmin), amelyhez tartozó vízmélység a határmélység (hk) és az ennek megfelelő sebesség a határsebesség (vk) (b a meder szélessége, g a nehézségi gyorsulás, Q a vízhozam). A határmélység (hk) és az energia minimális értéke (Hmin) derékszögű négyszögszelvény esetén hk = háromszögszelvény esetén (rézsűhajlás 1 : m) A* = 1-25. ábra. A mozgó víz energiájának változása a vízmélység függvényében 1-10. táblázat A szelvény-középsebesség (vk) és a legnagyobb felszíni sebesség (»„ max) viszonya A felület minősége vklvo max Cementsimítás 0,83 Deszka - kváderkőbur kólát 0,82 Apró kavics 0,77 Nagyszemű kavics 0,71 Érdes szikla 0,40 + 0,52 Fűvel és náddal benőtt kavics 0,46 + 0,75 Nagyszemű kavics és kövek 0,58 + 0,70 Kavics 0,62 + 0,75 Tszap és homok 0,65 + 0,83 Fa, beton, aszfalt 0,70 + 0,92 Csatornák vízhozama, ha a nedvesített terület ismert, közelítőleg a felszíni sebesség alapján is meghatározható, ha a megmért legnagyobb felszíni sebességből, használva az 1-10. táblázatot, következtetünk a középsebességre. Permanens változó mozgás. Duzzasztást és leszívást görbék szerkesztése. A permanens változó vízmozgás mind a természetes, mind a mesterséges medrekben igen gyakran előfordul. Az alábbiakban csak a duz- zasztási, valamint a leszívási görbék meghatározásának gyakorlatban igen sokszor előforduló feladata szerepel, a permanens változó mozgások egyéb eseteivel az irodalom foglalkozik. A prizmatikus mederben lejátszódó permanens állandó vízmozgás permanens változó mozgássá válik, ha a víz útjába mozgását nehezítő akadály kerül, vagy pedig ha sebessége a meder hossza mentén valami ok — például a vízhozam egy részének kivezetése — miatt megnő. Az első esetben a vízfelszín esése a mederfenék esésénél kisebb, az utóbbiban annál nagyobb lesz. Mind a csökkent esésű vízfelszínt jellemző duzzasztást, mind pedig a megnövekedett esésű vízfelszínnek megfelelő leszívási görbe megszerkesztésének első lépése annak eldöntése, hogy a víz mozgása rohanó vagy áramló. Az alábbi megfontolások a gyakorlatban leginkább előforduló áramló mozgásra vonatkoznak. Az az L távolság, amelynél a vízmélység hfre növekedik (duzzasztáskor), illetve csökken (leszíváskor), a Bresse-féle h2 hk i_TT 32
