György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE II-121 és a kötött (kohéziós) talajok között. Ez utóbbiak további két csoportba sorolandók duzzadási hajlamuktól függően. a) Szemcsés talajok beépítési feltételei. A szemcsés anyagokra jellemző, hogy viszonylag könnyen tömöríthetők, azaz azonos tömörségi fok (T,y) eléréséhez szemcsés anyagok lényegesen kevesebb munkamennyiséget (m) igényelnek, mint a kötött talajok (11-93. ábra). Az az ismert körülmény, hogy a szemcsés talajokkal elérhető tömörséget a víztartalom érzékenyen befolyásolja — görbéje csúcsosabb mint a kötött talajoké —, a gyakorlat szempontjából csak látszólagos hátrány, víztartalmuk ui. egyszerűen szabályozható akár szárításra, akár nedvesítésre van szükség. A szemcsés anyagok további jellegzetessége — és a beépítési feltételek megállapításakor ez a döntő —, hogy víz- záróságukra általában nincs szükség és nyírószilárdságuk a tömörségükkel csak kismértékben változik. Az előbbiekből következik, hogy a szemcsés anyagú gátrészeket, általában a támasztótesteket, fölösleges nagymértékben tömöríteni, a Try = 80—85% tömörségi fok általában kielégítő. A szemcsés gátanyag tömörsége csak abban az esetben lehet kritikus, ha a belőle épített gátrész nagy magasságú (terhelésű) és vízzel telítődhet. Ha az ilyen gáttest tömörsége nem kielégítő, akkor az első telítődés alatt hirtelen tömörödés, roskadás következhet be. Ha az ilyen gátrészen burkolat, különösen ha vízzáró burkolat fekszik, a roskadás- ból számottevő károk keletkezhetnek. A roskadás- mentes tömörség az anyag szemcsenagyságától függően laboratóriumban (ödométerben) vagy helyszíni nagykísérlettel határozható meg. b) Kötött talajok beépítési feltételei. A telítődéstől mentes kötött anyagú gátrészek beépítési feltételei a 11-92. ábrán látható összefüggések alapján állapíthatók meg. Ha az anyagnyerő hely előzetes vizsgálatából ismerjük a fejtendő rétegek víztartalmát: wf, valamint a yd - w — x összefüggéseit, majd ezeket a 11-94. ábrán látható módon felrakjuk, akkor közvetlenül leolvasható az adott víztartalmú anyaggal elérhető yd, ill. x (a telítődéstől mentes gátrészben a szivárgási tényező nem játszik szerepet). Ha a kapott yd és x éppen gazdaságos méretű gát építését teszik lehetővé — ez a lehető legkedvezőbb eset —, akkor mind az előírandó tömörség, mind a tömörítési víztartalom határértékei adottak. Előfordulhat, hogy az előbbiek szerint meghatározott yd és x értékeket valamely ok folytán (pl. gyenge alapréteg) nem lehet kihasználni, a más szempontok miatt szükséges gátméretek kedvezőtlenebb yd-vel, ill. r-val is megépíthetők. Ebben 11-93. ábra. A talaj minőségétől függően azonos tömörségi fok eléréséhez különböző m tömörítési munka szükséges a szemcsés jól tömöríthető; b erősen kötött nehezen tömöríthető talaj 11-94. ábra. Telítődéstől mentes kötött anyagú gátrészek beépítési feltételei az esetben az elégséges nyírószilárdságból indulunk ki (re), ezzel egyben kijelöltük az ennek megfelelő víztartalmi határt is (we), amelynek függőlegese a tömörítési görbén kimetszi a yde értéket. Ha a fejtendő építőanyag víztartalmának megfelelő x túlságosan kicsi volna, gazdaságtalan gátméretekre vezetne, akkor az építőanyagot szárítani kell. A szárítás mértéke, a megengedhető legnagyobb víztartalom (wmax) és az elérendő száraz térfogatsúly (ydmjn) a szükséges nyírószilárdságból (Tsz) kiindulva határozható meg. Az anyag kötöttségétől és az időjárástól függően ivf- wmax = = 2—5% víztartalom-csökkenés érhető el, a földmunka megfelelő szervezésével. 281
