György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-116 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK felszínű talajprizmának kell biztosítania. A támasztóprizma akkor felel meg rendeltetésének, ha a zárófüggönyre ható teljes föld- és víznyomással szemben megfelelő ellenállással rendelkezik és rézsűje állékony. A rézsű és a teljes prizmára vonatkozó vizsgálatot az állékonysággal foglalkozó pontokban leírtak szerint lehet elvégezni. A lehetséges csúszási felületek felvételekor figyelembe kell venni, hogy a függönyfal helyzete, nyíróellenállása esetleg eleve meghatározó szerepet játszik. A csúszással szemben ható nyíróellenállások számításakor azonban a fal esetleges szilárdságát célszerű figyelmen kívül hagyni, vagy esetleg az egységnél nagyobb biztonságot növelő tényezőként számításba venni. A gödörfenék felszakadásának veszélye leggyakrabban kötött rétegben nyíltvíztartással kiemelt gödör (árok) esetében jelentkezik, de előfordulhat talajvízszint-süllyesztés esetében is, pl. akkor, ha a fenék alatt fekvő vízzáró réteg feszített tükrű második talajvízréteget határol (11-85. ábra). A fenék felszakadásával szembeni állékonyság feltétele azonos az előző pontban [11-83. ábra, (117) képlet] ismertetettel, itt azonban a gödörben levő víz ellensúlyozó szerepe rendszerint elenyésző (Hv fa 0). GÁTAK SZERKEZETE, ANYAGA, BEÉPÍTÉSI FELTÉTELEK, MINŐSÉGELLENŐRZÉS Földgát építésére — feltéve, hogy a gátat az építésre felhasználandó anyagok fizikai, mechanikai tulajdonságainak és a fellépő igénybevételeknek megfelelő szerkezettel, ill. méretekkel alakították ki — általában bármilyen természetes talajfajta felhasználható. Egyetlen kivételek a szerves és a vízben oldódó sókat tartalmazó talajok, bár ez sem jelenthető ki általános érvénnyel, mert pl. tőzegből és szikes anyagból is épültek már olyan csekély terhelésű gátak, amelyek rendeltetésüknek megfeleltek. Az USA előírásai szerint a szerves, ill. oldható elegyrészek ne haladják meg a 6%-ot. Az építésre felhasznált anyag önmagában, ill. anyagok együttvéve (megfelelő rendszerben alkalmazva őket) megfelelőek legyenek mindazon követelményekkel szemben, amelyek a gáthoz szükségesek. Ezek a következők: — állékonyság, szilárdság; — vízzáróság, csekély szivárgási tényező; — oly mértékű alakváltoztató képesség, hogy a várható mozgásokból a gáttestben ne keletkezhessenek repedések. A felsorolt tulajdonságokkal nem minden talajtípus rendelkezik; azok a taíajfajták, amelyek a víztartalomtól függetlenül mindenkor nagy nyíró- szilárdságúak, rendszerint nem kellően vízzáróak (durvaszemcsés talajok), amelyek nagymértékben vízzáróak telített, átázott állapotban csekély nyírószilárdságúak (kövér anyagok). A gátépítés szempontjából e két legfontosabb mechanikai jellemző, a szilárdság és a vízzáró képesség (alakváltoztató képesség tekintetében a természetes talajok általában megfelelőek) kvalitatív összefüggését a talajok minőségét jelképező d szemnagysággal a 11-86. ábra szemlélteti. Egy adott a gát esetében fennálló Ta szilárdsági és ljk.á vízzárósági követelmény csak akkor teljesíthető egyetlen talaj felhasználásával, ha a szilárdsági feltétel kielégítéséhez nem szükséges durvább szemcséjű talaj, mint a vízzárási feltétel teljesítéséhez, azaz dra=sc?ka. Ha az építésre rendelkezésre álló talaj (dt) minősége kielégíti a >!r;x ‘ drd-^ a feltételt, akkor homogén gát építhető, amely az állékonyság és a vízzárás biztosításának kettős feladatát egy anyaggal látja el. („Kettős feladatú” gátépítő anyag.) A homogén gátban feltételezhető a szivárgási görbe folytonos vonallal jellemezhető „szabályos” kialakulása (Kozeny—Casagrande; Pavlovszkij—Dachler módszerek.) 11-86. ábra. A szilárdság és vízzáró képesség kvalitatív összefüggése a gátépítő anyag minőségével 276
