György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-113 (kohézió nélküli), a 11-113. táblázattal a kötött (kohéziós) mederanyagra vonatkozó tájékoztató értékek állapíthatók meg (MSZ 15202—52 R). A felső halársebesség: vmax = av, (115) ahol v a 11-112., ill. 11-113. táblázatból vehető, az a tényező pedig szemcsés anyagok esetében a 11-78« ábra, kötött talajok esetében a 11-786 ábra grafikonjáról olvasható le. Kötött anyagoknál, ha a hidraulikus sugár R^3, akkor o=l, R-3, 10 akkor « = (116) A vmax itt is szelvény-középsebességre vonatkozik. A tapasztalati összefüggésekkel kapott határsebességek általában annál kevésbé megbízhatóak, minél finomabb szemű, minél kötöttebb a talaj. A természetben megfigyelhető, hogy egyébként azonosnak látszó agyagok ellentétesen viselkednek, ha felszínük tartósan vízzel érintkezik. Egyes agyagfajták áramló vízben is megtartják viszonylagos keménységüket, nagy sebességek sem bontják meg szerkezetüket. Az ilyen agyagban fekvő meder vize átlátszó, „tiszta”, a meder felülete határozott, sima felszínű. Más típusú agyag víz alatt felpuhul, felülete pépes jellegűvé válik, a szemcsék már igen lassú vízmozgás hatására is elsodródnak, a vizet zavarossá teszik. Ha a csatornában folyó víz sebessége meghaladja a felső határsebességet, akkor ez a meder mélyülésére, a mederrézsűk romlására vezethet. Az ebből eredő elváltozások különösen akkor nagyok, ha az erózió szempontjából leggyengébb rétegben helyezkedik el a mederfenék, és e gyenge réteget ellen- állóbb, pl. agyagréteg borítja (11-79. ábra). Az ún. ,,szakadó" par lók kialakulásának ez az egyik oka. A csatorna rézsűinek állékonysága, az eróziós viszonyokon kívül, az alkalmazott rézsűhajlástól és a szivárgási körülményektől is függ. A rézsű állékonysága szempontjából döntő jelentőségű a csatorna vízszintjének és a környező terület talajvízszintjének relatív helyzete. Ha a víz a csatornában van magasabban, a csatornából a víz elszivárog (II-80a ábra), akkor az áramlási nyomás a rézsűt „támasztja”, az állékonyság vizsgálata ugyanúgy történhet mint a gátak felvízi rézsűi esetében. Ha a talajvízszint van magasabban, a talajvíz a csatorna felé szivárog, akkor az ebből eredő áram11-78. ábra. Az a tényező A szemcsés és B kötött talajok esetében 11 vízmélység; R hidraulikus sugár 11-79. ábra. A medererózió part alakító hatása a az épített szelvény; b az erózió folytán módosult szelvény; 1 az eróziónak ellenálló réteg; 2 könnyen erodálódó (pl. finom homok-) réteg lási nyomás a rézsűt terheli, állékonyságát csökkenti (11-806 ábra). Ebben az esetben, ha a meder homogén rétegben fekszik és a vízszintingadozás is csekély, az állékonyság ugyanúgy vizsgálható, mint a gát alvízi rézsűje. A szivárgási görbe ható- távolsága a szivárgási kérdésekkel foglalkozó pontban leírtak szerint határozható meg. Ha a csatorna vízszintingadozása tetemes (II- 81a ábra), pl. nagy vízhozamok idején a csatorna 18 Vízügyi létesítmények kézikönyve 273
