György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-90 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK Szélesebb alapgödör esetén a beszivárgó vízmeny- nyiség Weber szerint: Q=AQ0, (65) ahol Q0 a szádfal nélkül, de egyébként azonos feltételekkel számított vízhozam; A a víz alatti szád- falhossz (H + IIt) és a teljes külső vízmagasság (Hv) arányától függő tényező. A A értéke a 11-526 ábráról olvasható le. Az ábrából kitűnik, hogy a szádfalas leörülzárás csak akkor jár tetemes vízhozamcsökkenéssel, ha a fal csúcsa a feküt megközelíti. Ezért ha a (63)-ból adódó Ht méret nem sokkal a fekü fölött végződik, célszerű a fal hosszát növelve azt a fekübe bekötni, a vízadó réteget teljesen lezárni. (Teljes lezárás akkor is létrejön, ha a fekü felszínét a Ht méreten belül érjük el.) A fekübe bekötött vízzáró szádfallal körülvett alapgödörből vagy árokból lényegében csak egyszer kell eltávolítani a fölös vízkészletet, amelynek nagy részét már a földdel együtt kiemeljük. A gödörvízszint állandó szinten tartásához így csupán akkora szivattyúkapacitást kell biztosítani, mint amennyi a szádfal esetleges hézagain, a gödör- fenéken átszivárgó vízmennyiség (tökéletesen vízzáró talaj gyakorlatilag nincsen) és a gödörbe hulló csapadék időszakos eltávolításához szükséges. b) Talajvizszint-sQUyesztés. A talaj vízszint-süly- lyesztés célja, amint az a 11-46. ábrán látható, a vízszintet a gödör környezetében olyan mértékben leszívni, hogy a gödör határfelületein ne jöhessen létre vízkilépés. Ennek érdekében kútsorokkal (esetleg egyes kutakkal) a vízteleníteni kívánt térből mind a benne levő vízkészletet, mind az odaáramló vizet el kell szívni. Az elszívandó vízmennyiség az egyes kutak vízhozamára vonatkozó összefüggések alapján számítható. Egyetlen kút vízhozamának és leszívási görbéjének számításakor, ha vízszintes irányban homogén réteget csapol meg, figyelembe kell venni a víztüa) | 777------------------I 1 ! 2Ti 7777. ______ V /// ‘ T ////. tH°-K _____Jk y H :s. W/s r /f r W/, 11-53. ábra. Feszített tükrű vízréteget megcsapoló kút a teljes kút; b lebegőkút kör feszített vagy szabad voltát, valamint a kút mélységének és a megcsapolt réteg vastagságának arányát. A teljes réteget harántoló kutak a „teljes” kutak, a vízzáró fekü fölött végződő kutak a „lebegő1' (nem teljes) kutak. A 11-53« ábra feszített tükrű vizet megcsapoló teljes kutat ábrázol. A kút vízhozama: Az egyes jelölések értelmezését a 11-53. ábra szemlélteti. Az rk a kút teljes sugara, beleértve a kút körüli szűrőréteg vastagságát is. A II0 méret a víz belépési pontjára vonatkozik, amely a kút vízszintje fölött Hk távolságban fekszik. A IIk kút- ellenállás nagysága Öllős szerint a kút közvetlen környezetében kialakuló bonyolult hidraulikai viszonyoktól függ. Értékét — amely szélső esetben Hk = H/2 is lehet — többek között befolyásolhatja a szűrőcső átmérője, a csövet borító szitaszövet és kavicsszűrő ellenállása is. Ez utóbbi hatás a kút üzeme közben pl. vaskiválás vagy a kút homokolása folytán változhat. A leszívás R hatósugara a stacioner állapotra az előzőekben ismertettt Sichardt-féle képlettel (46) (7 = 3000 helyettesítésével számolható. Nem stacioner állapotra — a leszívás hatósugara még az időben növekszik — Weber adott képletet: i? = 3 10 MIT (69) ahol T a szivattyúzás időtartama és n a talaj hézagtérfogata. Ha feszített tükrű vizet lebegő kút (11-536 ábra) csapolja meg, akkor ennek vízhozama: e,=<?7 1 + 7 íf\ ' 21' COS(70) ahol q a teljes kútra a (60) szerint számított vízhozam és í' a lebegő kútnak a vízvezető rétegben levő hossza. 250 a leszívást görbe egyenlete: a leszívás mértéke:
