György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás

Vili —146 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS gok szolgáltatják. Sóknál a semlegesítési reakció azon alapszik, hogy erős savak (HC1, H2S04) a gyenge savakat (pl. C02) sóiból kiszorítják. Tekintve, hogy a C02 oldhatósága korlátozott, az oldatból eltávozik és a reakció teljessé tehető. A szén-dioxid vizes oldatban savként viselkedik, H+-t bocsát az oldatba C02 + HOH = H+ + HCO3, így lúgok semlegesítésére alkalmas. Semlegesítők méretezése: Alapadatként szükséges ismernünk a semlege­sítendő szennyvíz mennyiségét és ennek időbeli eloszlását, a szennyvíz lúgosságát, ill. savasságát, a semlegesített szennyvíz pH-ját. A semlegesítés megtervezése előtt a savas és lúgos szennyvizeket összevezetjük és kiegyenlítjük. Az összevezetéskor mérgező gázok keletkezhetnek, amire figyelemmel kell lenni (1. Qalvánipari szennyvizek kezelését). VIII-114. ábra. Mészkőágyas semlegesítő. Összefüggés az elfolyó víz pn értéke, a rátáplálási sebesség és a mészkőágy-magasság között VIII-115. ábra. Mésztejes semlegesítő. Összefüggés a keverési teljesítmény és a semlegesítési idő között a) Mészkőágyas semlegesítő. A rendelkezésre álló mészkővel és szennyvízzel előbb kísérleteket kell végeznünk. Különböző töltetmagasságoknál és áramlási sebességeknél mérjük az elfolyás pH-érté- két. Az adatokat grafikusan ábrázolva, a VIII-114. ábrához hasonló diagramot kapunk, amelyből a mészkőágy fő méretei meghatározhatók. Mészkő­ágyas semlegesítőknél a H2S04-koncentráció nem lehet nagyobb 0,6%-nál, hogy a gipsz- (CaS04-) kéregképződést elkerüljük. Ezt a veszélyt egyéb­ként a víz felfelé áramlásával is csökkenthetjük. b) Mésztejes semlegesítő. A szennyvízhez — tit- rálással előzetesen megállapított mennyiségű — 8—15%-os koncentrációjú mésztejet adagolunk. A keverés a reakciót nagymértékben gyorsítja, ezért kísérleti úton meghatározzuk a keverési in­tenzitás és a kívánt pH eléréséhez szükséges idő közötti összefüggést (VIII-115. ábra). Ebből a be­keverő műtárgy térfogata és a szükséges keverő­teljesítmény számítható. c) Sav adagolású semlegesítés. Az eljárás a mész­tejes semlegesítéshez hasonló. A semlegesítéshez kénsavat vagy más hulladéksavat használunk. Olcsó savforrás a füstgázok C02-tartalma, ami 14% -ot is elérhet. A füstgázokat a semlegesítendő szennyvízen át buborékoltatjuk vagy töltött tor­nyokban a szennyvízzel ellenáramban vezetjük. Bármelyik semlegesítési eljárást használjuk, a semlegesítő ágens bekeverése után 20—30 perces1 tartózkodási idővel ülepítőt kell építeni, a semle­gesítési folyamatban keletkező iszap eltávolítására. A kísérletekben meg kell határozni a szükséges mészkő, mész, sav, ill. füstgáz, valamint a kelet­kező iszap mennyiségét. 400 m3/nap vízmennyiségig általában szakaszos, efölött folyamatos üzemű automatikus berendezés tervezése célszerű. A semlegesítés műtárgyai: Az ismertetett techno­lógiák folyamatábráját a VIII-116. ábra ismerteti. A szerkezeti anyagokat savas szennyvizeknél műanyag vagy saválló kerámia burkolatú meden­cék és saválló fém vagy műanyag gépészeti beren­dezések alkothatják. Lúgos szennyvizeknél a kö­zönséges acélszerkezetek és a beton is megfelelő, de kénsavas semlegesítés esetén a beton szulfát­korrózióját figyelembe kell venni (bővebbet 1. „Építőanyagok''’ fejezetnél). Az ülepítőből kivett iszap víztelenítésére gépi iszapvíztelenítési eljárásokat (szűrők, centrifugák), ill. szikkasztóágyakat használhatunk. Semlegesítők üzeme. Az üzemvitel legfontosabb feladata az elfolyás pH-értékének a megadott ha­tárok között való tartása. Ennek biztosítására 1566

Next

/
Oldalképek
Tartalom