György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VIM-136 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS VIII-108. ábra. Nomogram iszaprothasztók fajlagos szárazanyag-tartalom alapján való méretezéséhez dezés számítása. A fázisszétválasztó sűrítőkre, az „Iszapkezelés és iszapelhelyezés” c. fejezetben közölt méretezés alapján alakítható ki. Ökölszabály szerint kb. 7—8 napos (q-ra számított) iszaptartózkodási időt szoktak felvenni, vagyis a fermentor térfogatának felét. A képződő gáz tárolására hivatott gázharang sokszor a fázisszétválasztóval egybeépül, de épp oly gyakori a különálló gáztartály. A gázhozam 300—600 liter/kg szervesanyag érték között változhat, célszerű pontos értékét laboratóriumi kísérlettel megállapítani. A melegrothasztók legérzékenyebb és egyben legfontosabb tartozéka a fűtőberendezés. A hőtárolást gazdaságos szigeteléssel kell biztosítani. A hőveszteség kiszámítása igen nagy pontosságot igényel, tehát a szerkezeti és szigetelő anyagok hőáteresztő jellemzőit megbízhatóan kell ismerni. A hőtechnikai számítások részletezése meghaladná kitűzött célunkat, e tekintetben csak hivatkozunk Pattantyús: „Gépész- és Villamosmérnökök kézikönyve” II. kötetére (Hőtan). Még egy sajátos méretezési problémát kell megemlítenünk, nevezetesen a gázhasznosító berendezést. A fermentor fűtésére szolgáló kettőstüzelésű kazán égőibe közvetlenül bevezethető a gáz, egyéb hasznosítás már ún. gáztisztító egység megtervezését igényli. A fűtés a gázhozam kb. 30%-át emészti fel. A gáztisztítók tervezési kérdéseinek tárgyalása meghaladná feladatunkat. Szerkezeti kialakítás a) Aerob fermentorok. Bár az aerob stabilizátor kialakítása a szennyvíz eleveniszapos tisztító rendszerének (továbbiakban „főrendszer''’) függvénye, vannak olyan „alapszabályok”, melyek általános érvényűek. Ezeket az alábbiakban soroljuk fel: Folyamatos üzemű iszapstabilizátornál gondoskodni kell utóülepítőről (továbbiakban „sűrítóról") és recirkuláltatási lehetőségről (szivattyúról), hogy az iszapkoncentráció a levegőztető térben (továbbiakban „fermentor"-bari) az iszapkoncentráció szabályozható legyen. Szakaszos üzemű iszapstabilizátort csak földmedencéből, esetleg burkolt földmedencéből célszerű kialakítani, ekkor a sűrítő elmaradhat (csak fermentor van). Ennek üzeme viszont úgy legyen kialakítva, hogy a levegőztető szerkezet kialakítása után a pihentetett, ülepített anyagból alulról az iszap, felülről az iszapvíz tetszés szerinti mennyiségben eltávolítható legyen. Az így keletkezett térfogathiányt töltjük fel iszappal, illetve tisztított szennyvízzel. Csak mechanikus levegőztetőszerkezetet (függőleges vagy vízszintes tengelyű rotort) alkalmazunk. A lehűlés és a fermentációs termékek (kolloidok) felgyülemlése ellen a főrendszerből származó tisztított szennyvíznek a fermentoron való átvezetését meg kell oldani. Természetesen az átvezetett és kiépítés, sűrítés révén kivált vizet vissza kell tudni vezetni a főrendszer elé. Legalább 30, de inkább 50%-kai kell növelni a szabvány (tervezési) előírásokban az anaerob rothasztott iszapra számolt szikkasztóágy felületet. b) Anaerob fermentorok. A hidegrothasztók, vagyis a kétszintes ülepítők rothasztó terének szerkezeti kialakításáról az ülepítők tárgyalásakor már volt szó (1. VIII-74. ábra), ezért itt most csak a különálló meleg rothasztókra térünk ki. A melegtorhasztók mindig különálló műtárgyakként épülnek, alakjukkal a gömbformát igyekszünk megközelíteni, hogy a hőveszteségnek kitett és egyben az építendő felület a minimális legyen. Mivel a gömbfelület gyakorlati kiképzése nehezen megoldható, általában egy alsó és egy felső, egymással szembe fordított kúp közé helyezett hengerpalásttal vagy forgási paraboloidokkal közelítjük meg azt. 1556
