György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili — 116 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS V111-47. táblázat Merülőtárcsás biológiai csepegtetőtestek méretezése Lakósszám Mértékadó méretezési vízmennyiségek elő és utóülepítőknél lefolyási idő- (száraz), h merülőtárcsás csepegtető- testnél oxidációs idő/h 400-ig 10 16 400-1500-ig 12 18 1500-6000-ig 14 CT 1 00 6 000 fölött 16-18 20-24 Megengedhető terhelés az előülepítőben az utóülepítőben elválasztó r. csat. hálózatnál: tartózkodási idő: 0,5h ‘ l,5h felületi terhelés: 1,5 m/h 1,5 m/h egyesített r. csat. hálózatnál: ha a szárazidei sz. v. négyszeresét kezelik tartózkodási idő: l,5h 2,5h felületi terhelés: 0,8 m/h 0,6 —0,8 m/h Szélső értékek: tartózkodási idő: 18 min 30 min felületi terhelés: 4 m/h 4 m/h érni. Minél jobb hatásfokot kívánunk meg, annál több lépcsőt kell alkalmazni, 90% -hoz már 3 lépcső szükséges. Általános szabály az, hogy az első lépcsőnél ne jusson több BOIs terhelés 1 m2 tárcsafelületre, mint 120 g/m2 nap. Merülőtárcsás biológiai csepegtetőtestes tisztítási tisztítási technológia alkalmazása esetében a szokásos előtisztítást kell alkalmazni, tehát rács, esetleg homokfogó, rövid idejű (1/2 óra) előülepítés, majd a szokásosnál rövidebb idejű (1—1,5 óra) utó- ülepítés. A rövidebb idejű előülepítés azért engedhető meg, mert eltömődésre nem érzékeny a test, a szokásos (2—3 órás) utóülepítési idő csökkentését pedig az igen jól ülepedő (de rothadóképes!) iszap teszi lehetővé. A gyakorlatban alkalmazott tervezési irányértékeket a VIII-47. táblázat tartalmazza. Az utóülepítőben kiváló iszapot minél sűrűbb időközökben vagy folyamatosan kell az előülepítő- be, illetve ha egészen kis berendezésről van szó, az oldómedencébe visszavezetni. Egyéb recirkuláció nincsen. Az iszapvisszavezetés történhet a tárcsák tengelyére szerelt iszapemelő kerékkel vagy külön szivattyúval. Szerkezeti kialakítás. Csepegtetőtestek kialakítása és elhelyezése mindig a helyi adottságoknak megfelelően történik. Kivéve az egészen alacsony nagy (20—50 m) átmérőjűeket, olyan oldalfallal veszik a töltőanyagot körül, amely megtámasztja a testet, megakadályozza a legyek közvetlen kilépését, védi a testet a szél okozta lehűléstől, végül kéményhatás előidézésével előmozdítja a légcserét. A falat célszerű az 50—60 cm-rel a test fölé emelni a szennyvíz kifröccsenése és a cseppelhordás megakadályozására. Ahol oldalfal nem szükséges, ott a testet a testanyag nagyobb méretű darabjaiból álló támasztórakat határolja. Különösen hideg időjárás vagy egészségügyi előírások megkövetelhetik a test zártan való kiképzését (oldalfal-)-tető). (Merülőtárcsás testeknél majdnem mindig ez a helyzet.) Műanyag töltésű csepegtetőtestek esetében igen sok előny származik abból, hogy könnyű a töltőanyag, oldalnyomás nincsen és ezért tág tere van a könnyűszerkezetek alkalmazásának. Merülőtárcsás testeknél a gyakorlatban leginkább alkalmazott tárcsaátmérő 2,0, 3,0 m. A tárcsák anyagának kiválasztásánál döntő szempont, hogy azok könnyűek legyenek. Ezért azbesztcement helyett (amely egyébként bevált) polietilén, poli- sztirol vagy poliuretán jöhet elsősorban számításba. A tengelyre fm-enként 30—34 tárcsát szerelne! 1536
