György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE vm-113 BOI5 koncentráció mellett [74], [79], [93]. A VIII- 89. ábra diagramja feltünteti: az amerikai NRC (NationalResearch Council) képletet is: 100 ^ ~ 1 + 0,014Tb’ (20/a) ahol Tb a szervesanyag-terhelés. Tb = jS0' (20/b) A (20/6) képletben szereplő szimbólumok: q a szennyvízhozam, m3/nap; V a test töltőanyagának térfogata; m3; S0 érkező szervesanyag (BOI3) koncentráció, g/m3. A (20/a) képlet érvényességi intervalluma 150 < Tb < 900 g BOI5/m3 nap, és amerikai mérések átlagát jelzi. A vizsgált objektumokra legjobban az íj = 93-0,017-Tb, % (20/c) összefüggés jellemző, Th < 1200 g BOI5/m3 nap érvényességi tartományban. A VIII-89. ábrából egyértelműen kitűnik, hogy ma már túlhaladott, szigorúan szétválasztott kis- és nagyterhelésű csepegtetőtestekről beszélni, tehát az utóbbiakat csak a 750—1000 g BOI5/m3-nap terhelési tartományra korlátozni. A — házi szennyvízzel végzett — vizsgálatok eredménye a VIII-46. táblázatban foglalható össze [88]. A kisterhelésű csepegtetőtestek felületi terhelése (a töltőtest m2-re óránként érkező szennyvíz m3) 0,1 - 0,2 m/h, amikoris a biológiai hártya leöblítését nem kívánjuk meg. Nagyterhelésű csepegtetőtestek esetében legalább 0,8 m/h felületi terhelést kell biztosítani, az öblítőhatás, hígítás és elárasztás fenntartására [34]. Amennyiben a hozzáfolyó ülepített szennyvíz mennyisége az öblítéshez nem volna elegendő, úgy a hiányzó vízmennyiséget pótolni kell. Ez történhet tiszta vízzel, de legcélszerűbb a csepegtetőtesten már megtisztított szennyvizet erre a célra felhasználni, vagyis recirkuláltatni. A táblázat kiegészítéseként megjegyzendő, hogy a lebegőanyag 65—92%-os, a csíraszám 70—95%-os, a foszfáttartalom átlagosan 50%-os csökkenésével lehet számolni. Az ammónia nitráttá történő oxidációja (nitrifikálás), az ún. alacsonyterhelésű esepeg- tetőtesteknél jelentős, nagy tér helésűeknél alig történik meg. Műanyag töltésű csepegtetőtestek terheléstől függő tisztítási hatásfokát igen nehéz általánosítani részben az alkalmazott különféle töltőanyag, részben a tisztítandó szennyvizek igen változó lebont- hatósága következtében. Tájékoztatásként Askew, Chipperfield, Hemming és Pearson alapján, különböző szennyvízféleségekkel és töltőanyagokkal elért eredményeit mutatja be a VIII-90. ábra [3, 17, 89]. Az eddigi műanyag töltésű csepegtetőtestekkel végzett vizsgálatok alapján megállapítható: a) A biológiai terhelés növelésével a tisztítás hatásfoka egy — minden töltőanyagfajtára és szennyvízfajtára — jellemző értékhez tart. VIII-46. táblázat Biológiai csepegtetőtesteken végzett vizsgálatok eredményei Rincke szerint Megnevezés Fajlagos biológiai terhelés g BOI,/ /m3 n Felületi terhelés m3/mz h Szerves- anyag-lebon- tási hatásfok, átlag % Elfolyó víz koncentrációja, átlag BOI5 mg/1 1. Részleges iszapstabilizáció Kis terhelésű csepegtetőtest 175 0,2 92 20 2. Oldott nitrogénvegyületek oxidációja Mérsékelt terhelésű csepegtetőtest 175-450 00 © 1 co © 8 8 25 3. Oldott nitrogénvegyületek részleges oxidációja Közepes terhelésű csepegtetőtestek 450-750 © Oi to 8 3 30 4. Szénvegyületek teljes oxidációja Teljes terhelésű csepegtetőtestek 750-1100 0,7-1,5 77 45 5. Szénvegyületek részleges oxidációja Műanyag csepegtetőtestek 1100 1,2 40-80 20 1533
