György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —154 VÍZELLÁTÁS Z65//0QZ40/6S 62-20mm ka/ics VII-171. ábra. Beszivérogtató medence talajvízdúsí táshoz VII-172. ábra. Nyelőkút talajvízdúsításhoz jára, szerkezeti kialakítására, üzemelésére az alábbi irányelvek a mértékadók: A beszivárogtató medencék rézsűs falú földmedencék — burkolatlan, gyepesített rézsűvel —, amelyek a vízzáró fedőréteget áttörve mintegy 0,50 m-re hatolnak be a vízáteresztő talajrétegbe. A medence fenekén a víz beáramlásának elősegítése céljából átmeneti kavics szűrőréteg elterítése kívánatos. A dúsító vizet a szűrőréteg felett közvetlenül célszerű bevezetni. A vízborítást tartósan 1 m körül célszerű tartani. A medencék szélessége 3—20 m, hosszúsága 50—200 m között választandó meg. Több kisebb medencével jobban lehet alkalmazkodni a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi ingadozásához. A medencéket időszakosan — kb. 3 havonként — célszerű leüríteni és a medence szűrőrétegének tetején lerakódott iszapréteget a lassúszűrőkhöz hasonlóan eltávolítani. Beszivárogtató medence keresztmetszetét mutatja a VII-171. ábra. Nyelőkutat vastagabb fedőréteg esetén alkalmaznak. A nyelőkútba történő bevezetés előtt előszűrésként — ha a talajvízdúsítás előtt egyébként gyorsszűrés nincs — a kútfej körül kavics szűrőréteget kell elhelyezni a VII-172. ábrán látható elrendezés szerint. Egyéb szűrők Az ismertetett, általánosan elterjedt gyorsszűrőkön kívül ismeretesek a vízkezelési gyakorlatban egyéb, különleges szűrőtípusok is, amelyek mindegyike a szűréselmélet egy-egy elméleti vagy gyakorlati előnyét igyekszik kihasználni. Ezeknek a szűrőtípusoknak általános elterjedéséről azonban nem beszélhetünk. Fekvő elrendezésű zárt szűrők. A függőleges elhelyezésű zárt szűrőknél az egy egységben alkalmazható szűrőfelület nagyságát gyakorlatilag a kapható edényfenék mérete szabja meg. így ez a felület még 5,0 m átmérőjű szűrőegység esetén is csak 20 m2. A zárt, nyomás alatti gyorsszűrők előnyeinek kihasználása érdekében kísérleteznek ezért fekvő helyzetű zárt egységekkel, mert az így elhelyezett egység felülete lényegesen nagyobb lehet. Hátrányként jelentkezik azonban, hogy a hengeres oldalfal miatt a szűrőanyag két szélső része nem öblíthető át tökéletesen. Több rétegű szűrők. A szűrés hatásossága összefügg a szűrőanyag fajlagos felületével és a hatás a fajlagos felület növekedésével arányosan nő. A nagyobb szennyezettségű vízből a szennyeződés jelentős részét a durvább szemcsézetű — kisebb fajlagos szemcsefelületű — szűrő eltávolítja. A vízben maradt kis szennyezettség eltávolítása nehezebb feladat, erre a célra kisebb szemcsézetű — nagyobb fajlagos szemcsefelületű — szűrőanyag kell. Ebből az elvből kiindulva jutottak el a több rétegű szűrőkhöz. Ezért a szűrő első rétege durvább, második rétege már finomabb szemcseméretű. Öblítéskor azonban a két réteg összekeveredik, s később a nagyobb szemcse helyezkedik el alul, tehát a kívánt hatással éppen ellentétes értelmű elrendezés következhet be. Ez ellen két módon védekeznek. Vagy könnyebb fajsúlyú anyagból — antracit, szén — képezik ki a felső, durvább réteget, vagy a szűréskor a vízáram irányát változtatják meg. így alakultak ki az alulról felfelé irányban működő szűrők. Mindkét esetben azonban nehézséget okoz az öblítés. Sugárirányban dolgozó szűrők. Az előző gondolatmenetet továbbfejlesztve kísérleteznek olyan szűrőkkel is, ahol a kezelendő vizet középső réseit, függőleges csövön vezetik be a szűrőanyag közepébe és ezt a csövet a szfirőanyag hengeresen veszi körül. A víz belülről kifelé, sugárirányban — közel vízszintesen — áramlik. A szűrési sebesség, ill. 1390
