György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII-147 Ha ellenben tí =-í2 — csökkenteni lehet a szűrő előtti vegyszer- adagolást, — csökkenteni kell a szűrőréteg vastagságát, — durvább szemcséjű homokot lehet alkalmazni. ’ A víztisztítási gyakorlatban alkalmazott homok- szűröket két nagy csoportra oszthatjuk: lassúszűrőkre és gyorsszűrőkre. Ez a két megnevezés arra utal, hogy a szűrőket a rajtuk áthaladó víz áramlási sebessége szerint osztályozzuk. Ez részben igaz is, mert a lassúszűrőkben a szűrő egységnyi alapterületén egységnyi idő alatt áthaladó víz mennyisége általában 0,05—0,50 m3/m2/h, míg a gyorsszűrőkben ez az érték a 4 m/h-tól a 10— 20 m/h nagyságrendet is eléri. Ennek ellenére a két szűrőfajta közötti különbség elsősorban nem a sebesség nagyságában mutatkozik meg, hanem az eltömődött szűrők tisztítási módjában. A vízkezelési gyakorlatban először alkalmazott szűrőtípusok általában a lassúszűrők voltak. Ezeket úgy alakították ki, hogy a durva, nagy áteresztőképességű drain-szerű alaprétegre 1 m—1,20 m vastagságú finomabb anyagot helyeztek el. Ezt a szűrőanyagot elárasztották a szűrendő vízzel, a szennyeződés a finom szűrőréteg felületét és felső néhány centiméter vastag rétegét tömte el. Amikor a szűrő annyira eltömődött, hogy vizet már nem eresztett át, ill. teljesítőképessége nagyon lecsökkent, a szűrőegységet viszont kikapcsolták az üzemből és a finom szűrőréteg felső néhány centiméter vastag rétegét leszedték és kihordták a szűrőből. Ezután a szűrőt ismét üzembe helyezték. így egy- egy lassúszűrő egyre csökkenő rétegvastagsággal több hónapig, esetleg évekig üzemben volt. Nagyobb víztisztító telepeken a lassúszűrők tisztítása állandó és igen sok élőmunkát igényelt, még akkor is, ha ezt a szűrőtisztítást csillepályákkal, szállító- szalagokkal bizonyos fokig gépesítették. Ezért annak ellenére, hogy a lassúszűrők igen jó tisztítási hatásfokot és bizonyos mértékű fertőtlenítő képességet is mutattak, az elmúlt évtizedek alatt lassan kiszorultak a használatból. Meg kell azonban említeni, hogy éppen az utóbbi években, amikor a felszíni vizek kellemetlen mellékíz- és szaghatása súlyos problémát jelent, a lassúszűrők alkalmazása ismét előtérbe kerül. A könnyebb tisztíthatóság és a kisebb helyigényre való törekvés alakította ki a mai gyorsszűrőknek nevezett berendezéseket. Ezeknél a gyorsszűrőknél a szűrőanyag felületére és a szűrőanyag hézagaiba lerakodott szennyező anyagot bizonyos üzemidő elteltével — magán a szűrőegységen belül — ellenáramú mosatással távolítják el a szűrőkből. Ez a mosatás nagy sebességű és ennek megfelelően nagy mennyiségű vízzel, vagy vízzel és levegővel együttesen történik. Gyorsszűrök A szűrés — ill. a kezelendő víznek a szűrőközegen történő áthaladása —, a szűrőréteg felső és alsó szintje közötti víznyomáskülönbség hatására jön létre. A gyorsszűrők két nagy csoportba oszthatók aszerint, hogy a szűrőn való áthaladáshoz szükséges nyomást a szűrőközeg feletti zárt térben kialakított víznyomás, vagy a szűrőközeg feletti szabad felszíni vízréteg gravitációs nyomása biztosítja. Eszerint beszélünk zárt, nyomás alatti gyorsszűrökről és nyitott, gravitációs gyorsszűrőkről. A zárt, nyomás alatti gyorsszűrök általában függőlegesen — egyes esetekben esetleg vízszintesen — elhelyezett hengeres acéltartályok két végükön sekély- vagy mélydomború edényfenékkel lezárva. Függőleges elrendezésnél a tartályon belül az alsó edényfenék és a hengeres rész találkozásánál helyezkedik el a szűrőfenék, ezen a szűrőréteg, s felül az öblítővizet elvezető vályú, mely egyben a bevezetett nyersvíz, ill. tisztítandó víz elosztására is szolgál. A zárt, nyomás alatti gyorsszűrőket különböző kialakításban több célra is lehet használni (VII-167. ábra). Az egyszerű vagy egyrétegű szűrő vastalanításnál, már derített felszíni víz tisztításánál, lágyításánál a reaktor után egyaránt használható. Az előszűrős szűrő vas- és mangántalanításnál, vagy derítés nélküli kisebb szennyezettségű felszíni víz szűréséhez használható. Ez utóbbi tulajdonképpen két egymás fölé helyezett, de üzem szempontjából egymás után kapcsolt egyszerű szűrő, a, felső, az ún. előszűrő, rendszerint durvább szemcséjű szűrőréteggel mint az alsó. A felül előszűrt víz közvetlenül az alsó finomabb szűrőrétegre kerül. A kettősszűrő két, egymástól független, üzem szempontjából párhuzamosan működő, egymás fölé helyezett egyszerű szűrő. Rendszerint gazdasági okból, alapterület- takarékosság céljából helyezik a két szűrőt egymásra. A vízből kiszűrt szennyeződés először a szűrő felületét lepi el, majd fokozatosan behatol a szűrőanyagba. Ennek következtében a szűrőanyag ellenállása fokozatosan nő, egyre több energia, nagyobb nyomás szükséges a víznek a szűrőrétegen való áthajtásához. Ezt a többletnyomást zárt szűrő esetén a vizet szállító szivattyú biztosítja. Mivel a szivattyú révén a szükséges nyomás viszonylag egy1383
