György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZELLÁTÁS VII —132 (—1 7 2 3 5 i\7/ 1 Li VII-145. ábra. Hatmedencés ülepítőberendezés alap- rajzi elrendezése 1 nyersvízbevezető csatorna, sínekkel a gördülőpad részére; 2 bevezetővályú; 3 ülepítőmedencék sínekkel a kotrókocsi számára; 4 elvezetővályú; 5 ülepített vízelvezető csatorna; 6 kotrókocsi; 7 gördülőpad val. A kiemelhető kotrót karokkal erősítik a kotrókocsihoz, amely a medencék hosszanti falára helyezett síneken fut. Az ülepítő műtárgy beömlési oldalán, a nyersvízbevezető csatorna fölött gördülőpad van. Az erre helyezett kotrókocsi a medencék hosszanti irányára merőleges görgős pályán mozog és bármelyik medencéhez odatolható. Ez az NDK-ban gyakran alkalmazott berendezés egyszerű üzemű, megépítése a nyitott vasbeton medencék vízzáróságára, pontos mérettartására vonatkozó és a már korábbiakban említett általános előírásokon felül különös nehézséget nem jelent. A tipizálhatóság lehetősége ilyen elrendezés mellett fokozottan jelentkezik, ezzel együtt a gazdaságos és korszerű építéstechnológia (táblás zsaluzatok, gördülő zsaluzatok, előre gyártott vasbeton táblaelemek felhasználása) alkalmazására több mód nyílik. A téglalap alaprajzú medencetípusnak több továbbfejlesztett megoldását alkalmazzák még a víztisztítási gyakorlatban. E megoldások lényege VII-146. ábra. Kétszintes soros kapcsolású ülepítőmedence 1 nyersvízbevezető csatorna; 2 iszapgyűjtő zsompok; 3 alsó ülepítőtér; 4 felső ülepítőtér; 5 ülepített vizet gyűjtő vályú bukóval; 6 felső iszaplemosó; 7 alsó iszaplemosó; 8 ülepített vizet leszívó és átemelő szivattyúhoz csőcsatlakozás; 9 zagyvízelvezető gyűjtőcső az, hogy egyrészt helymegtakarítás, másrészt az ülepítés hatásfokának növelése céljából egymás fölé épített ülepítőtereket alakítanak ki. Ezeket az ülepítőket nevezik emeletes ülepítőknek. Három bevált emeletes ülepítőtípus ismeretes: a) a sorba kapcsolt kétszintes ülepítőtípus (Stockholm), amelynek további módosított formáit metropolisok vízmüveiben (Tokió 2 400 000 m3/nap, Chicago 6 400 000 m3/nap kapacitás) is sikerrel alkalmazták; b) a párhuzamosan kapcsolt kétszintes vízszintes átfolyású medence (Wittenberg 120 000 m3/nap kapacitás); c) a háromszintes típus, mint pl. Párizs külvárosainak vízellátását biztosító 3 új felszíni vízmű medencéi (Compagnie Générale des Eaux, 200 000 + + 600 000+700 000 m3/nap kapacitás). A b) és c) alatti típusok tulajdonképpen az áramlási irányt tekintve párhuzamosan kötött, egymás fölé telepített ülepítőmedencék, amelyeket derítéskor alkalmaznak. Ezért részletes ismertetésükre a derítők tárgyalása során kerül sor. Az a) alatti ülepítőtípusnál a szintek sorba kötöttek (VII-146. ábra). Az ülepítendő víz először a nyersvízcsatornából az alsó ülepítőtérbe kerül és az enyhe emelkedésű térelválasztó fal felső oldala fölött ellenkező irányban felfelé haladva jut el mint ülepített víz a gyűjtővályúba. A nagyobb szemcsék az alsó térben, a kisebb szemcsék a felső térben ülepednek le. A tisztítás történhet láncos kotróval vagy — mint a VII-144. ábrán látható ülepítőben — iszaplemosó szivattyúkkal, két lépcsőben. Természetesen itt is alkalmazandó az az elv, hogy legalább két emeletes ülepítőt kell egymás mellé építeni az üzemelés folyamatosságának biztosítására. Az építés szempontjából az emeletes ülepítők több problémát vetnek fel. A lapos, általában nyitott medencék helyett lényegesen magasabb, nagyobb szerkezeti vastagságú műtárgyak készítendők, ahol a térelválasztó falak pontos kiképzése fontos követelmény. Sok esetben le is fedik az emeletes ülepítőket, ami a nagy fesztávokat tekintve komoly szerkezeti és építéstechnológiai feladatokat jelent. A vízszintes átfolyású ülepítők egy jellegzetes típusát alkotják még az „Uniflow” medencék. Ezek ismertetése a derítőkkel együtt történik, mivel rendszerint vegyszeres kezeléssel kombinálva, mint derítők kerülnek alkalmazásra. A vízszintes átfolyású ülepítőmedencék másik csoportjába tartoznak a kör alaprajzú, sugárirányú átfolyású ülepítők. 1368
