György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —117 ja. A víz vas- és mangántalanítás céljából történő oxidációja viszont egyben a kémiai kicsapásnak is egyik módja. Ionátadás. Ionátvitel történhet kémiai koagulá­cióval, kicsapással, ioncserével és adszorpcióval. A kémiai koaguláció megvalósítása érdekében pelyhesítő vegyszereket adagolnak azért, hogy ezek a nagyon lassan ülepedő lebegő és kolloidális anyagokkal gyorsan ülepedő nagy pelyheket alkos­sanak. A víztisztítás során a képződött pelyhek nagy részét kiépítéssel távolítják el, míg a mara­dékot többnyire szűréssel. A szennyvíztisztítás során a koagulált pelyheknek kiépítés útján tör­ténő eltávolítása általában a végső, befejező mű­velet. A leggyakrabban használt koagulánsok az alumínium- és vassók, melyek oldatban 3 értékű alumínium-, ill. vasionokra bomlanak. A kémiai kicsapás (precipitálás) során oldott anyagokat választanak ki az oldatból. Az adagolt vegyszerek oldódnak, ionjaik a vízben vagy szenny­vízben levő ionokkal reakcióba lépnek és így ké­peznek csapadékot. Az ioncserélés folyamán bizonyos vízben levő ionok kiegészítő, helyettesítő ionokra cserélődnek, ez utóbbiak egy szilárd „csereanyag” részét ké­pezik. Példák a) a kalcium- és magnéziumionok cseréje nátrium­ionokra, ami úgy megy végbe, hogy a víz nátrium- zeolit ágyakon halad át, amelyet sós vízzel regenerál­nak (ezt bázis- vagy kationcserének nevezik); b) nátrium- és kálium-, valamint kalcium- és mag­néziumionok cseréje szintetikus szerves kationcseré­lővei, majd a keletkezett savak adszorpciója másik, anioncserélőn. Ebben az esetben a kationcserélőt sav­val, az anioncserélőt nátrium-karbonáttal regenerál­ják. Az adszorpció során a határfelületi erők ionokat és molekulákat vonnak el az oldatból és az adszorbens felületén koncentrálják azokat. Példa Szagot és ízt kölcsönző ionok és molekulák adszorp­ciója szemcsés aktív szénszűrő ágyakon, vagy a vízbe poralakban adagolt, majd az ülepítés és szűrés során eltávolított elemi aktív szénszemcséken. A szemcsés aktív szénszűrőket öblítik és regenerálják, míg a por­alakban adagolt aktívszenet általában nem lehet visz- szanyerni. Melléktermékek az öblítővíz és porszén az adszorbeált szennyeződésekkel együtt. Oldatstabilizálás. A vizet többféle művelettel lehet stabilizálni, amelyek a kifogás alá eső oldott anyagokat nem kifogásolható állapotúakra változ­tatják, anélkül azonban, hogy azokat a vízből el­távolítanák. Példák a) a víz klórozása annak érdekében, hogy a hidro- gén-szulfid szulfáttá oxidálódjék; b) a víz meszesedése, ill. a víznek márványdarabo­kon, mészkődarabokon vagy dolomitdarabokon való átbocsátása azért, hogy az egyensúlyi állapothoz ké­pest többlet szén-dioxid oldható bikarbonáttá alakul­jon át; c) a fölös-mész adagoló eljárással lágyított víznek a rekarbonizációja, hogy a fölös mész bikarbonáttá váljék; d) a víz túlklórozása vagy klór-dioxid-adagolás a bfizanyagok oxidálása céljából; e) a fölös klór eltávolítása kén-dioxid-adagolással; f) komplex foszfátok adagolása a vízhez a vasnak oldatban tartása érdekében; g) mész, komplex foszfátok vagy nátrium-szilikát adagolása a vízhez fémfelületeknek a lerakódásoktól és a víz egyéb korrozív hatásától való megvédése cél­jából. Szilárd anyagok átadása, ill. eltávolítása. A durva szűrés során a rácsok és szitaszűrők azokat a lebegő anyagokat távolítják el a vízből és szennyvízből, amelyek a rácsok, ill. szitaszűrők nyílásainál na­gyobbak. Példák a) a leveleknek, fadaraboknak és egyéb hulladék­nak a vízből történő eltávolítása ráccsal és dobszűrő­vel, valamint az algák visszatartása mikroszűrőkkel; b) szennyvízből a durva uszadéknak rácsokon való visszatartása és a finomabb anyagnak szalag- (vagy dob-) szűrővel történő eltávolítása. Melléktermék a rácsszemót, amit elföldelnek, eléget­nek vagy rothasztanak (komposztálnak). A szemét helyszíni felaprítása, majd a szennyvízbe visszajutta­tása indirekt rácsszemét elhelyezés, mert az aprított anyag így a szennyvíziszap mennyiségét növeli és azzal együtt kell kezelni, ill. elhelyezni. Az ülepítés annak érdekében történik, hogy a vízből a lebegő (ülepíthető) anyagok leülepedjenek. Az áramló víz sebességét kell annyira csökkenteni, hogy a lebegő anyagok a nehézségi erő hatására a tartály vagy medence aljára ülepedhessenek és azokat a sodróerő újra fel ne ragadhassa. 1353

Next

/
Oldalképek
Tartalom