György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —105 Ha a k tényező (abszolút érdesség) a szóban forgó csővezetékben nem ismert, a különböző korú és minőségű vezetékre a VII-17. táblázatban javasolt k értékek vehetők figyelembe. Általános szempontként elfogadható, hogy azokon a helyeken, ahol végleges létesítmény magassági elhelyezéséről van szó (pl. magastárolók), a használt csőre vonatkozó k érdességi tényezővel kell számolni. Ott, ahol a rövidebb élettartamú szivaty- tyúcsere amúgy is fellép vagy ideiglenes vezetékben, az adott körülmények mérlegelése mellett az új csőre megadott k érdességi tényezővel is lehet számolni. A csővezetékek mentén fellépő teljes nyomásveszteség értékéhez a súrlódási veszteségeken felül az idomok, szerelvények, irányeltérések stb. okozta ún. helyi veszteségeket minden esetben figyelembe kell venni, ha azok nagysága a súrlódási veszteségekhez képest számottevő: 7 rí v~ h = 2m, 2 g ahol | a helyi ellenállás együtthatója; v a csővezetékben előálló vízsebesség, m/s; g 9,81 m/s2. (L. a VII-11. táblázatot is.) Csőhálózatok számítása. Csőhálózatot a mértékadó csúcsigényekre kell méretezni, hogy a csúcsigények közül melyik a mértékadó, azt a különböző üzemi esetek közül kell kiválasztani (pl. órai csúcs- fogyasztás vagy átlagfogyasztás + oltóvíz stb.). A városi és községi településekben — kivéve a rendkívül nagy koncentrált fogyasztásokat — a csőágak mentén egyenletesen eloszló vízelvételt lehet tekintetbe venni. Az eloszló vízfogyasztás megállapítása történhet a laksűrűség, illetve lakosok száma alapján számított vízmennyiség egységcsőhosszra (m-re) eső terhelése, </, (1/s/fm) segítségével, vagy történhet egységterületre (ha-ra) eső fajlagos terhelés, qti (1/s/ha) megállapításával. A cső menti fajlagos értékek számítása az igénynek megfelelően végezhető óracsúcsra (max. <2h-ból) vagy átlagfogyasztásra (max. Qd-ből számítva). Az elsőnél laksűrűségi körzetenként a lakosság háztartási, közintézményi stb. fogyasztása alapján megállapított körzeti vízigény (Qj és az ugyanezen körzetet tápláló és vízelosztást biztosító csővezetékek összes hosszának (27t) hányadosa <2, adja <7, értékét, qx = El' A <7, egység csőhosszra eső terhelés és a csőág hosszának szorzata szolgáltatja a csőág menti teljes terhelést (Qf), vagyis <hl= <2áKét körzet határvonalán haladó vezetékben az egységcsőhosszra csőterhelésként a két körzetben adódó egységterhelésnek átlagával számolnak. A második eljáráskor ugyancsak a laksűrűségi körzetekre számolják a fogyasztást (pl. Q{) és a szóban forgó területre (Fx) vetítve kapják eredményül a fajlagos értéket: Ez utóbbi módszernél a körzet területét a kiszolgáló csővezetékszakaszok szerint felosztva (pl. háztetőmódszer), a kérdéses csőág hosszát terhelő területeknek és a terület fajlagos vízfogyasztásának a szorzata adja a kérdéses csőág teljes hossz menti fogyasztását, vagyis quf i vizet kell a csőszakasznak szolgáltatnia. Irodalmi vizsgálatok és értékelések alapján a gyakorlati számítás azzal a közelítéssel végezhető, hogy az ág menti (szakasz menti) fogyasztást a szakasz elejére és végére koncentráltan * juk, ha a szakaszon át ha-1 vízmennyiség jóval nag’ fogyasztás. A vizsgálati * _____ h ogy a nagy vízmenr a szakaszok elejére figyelembe véve a számított súrlódási veszteségek gyakorlatilag megegyeznek a tényleges veszteséggel. Méretezés átvágásos módszerrel. Az ágas rendszerű csőhálózatokban a hálózatot közel azonos fogyasztású csőszakaszokra bontjuk és az egyes szakaszokat önálló vezetékként kezelve méretezzük. Az összekapcsolt és körvezetékes rendszer is számítható ágas vezetékként az ún. átvágásos módszerrel. E számítási mód esetén a hálózaton kikeressük azokat a pontokat, ahol feltételezhetően minimális áramlás van és ezeken a pontokon átvágásokat képzelve a hálózatot képzeletbeli (virtuális) ágas rendszerré alakítjuk át. Az átvágásos módszerrel való számítás feltételezi, hogy minden ágban csak egy, általában a legrövidebb, irányból a legkisebb ellenállás mentén kerülhet víz. E számítási módszer rendszerint túlméretezéssel jár, mert az átvágási helyek nem esnek egybe a tényleges áramlási zéruspontokkal. E számítási módszer alkalmazása ezért elsősorban ágas rendszerű csőhálózatokban javasolható. A tervezett csőhálózatról megfelelő méretarányú vázlatot készítve (VII-134. ábra), az egyes vezeték- szakaszokat megszámozva, a hálózatot a korábban ismertetettek szerint átvágásokkal önálló csővezetékké alakítjuk át. A víznyerési, ill. tározóhelytől 1341
