György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —96 VÍZELLÁTÁS területen vezetett cső részére — általában sokszögvonal kitűzéssel — előzetes geodéziai felmérés készül. A cső nyomvonalát célszerű a sarokpontokkal rögzített sokszögvonaltól 2—5 m távolságban megállapítani. A magassági kitűzést a sokszögpontok magassági adatainak megadásával lehet biztosítani, de minden esetben szerepeljen a terven az országos vagy helyi kiindulási pont is (csap stb.) az országos alapsíkra vonatkoztatott magasságával. Csővezetékek fektetési mélysége, hossz-szelvény. A csővezetékeket fagyveszély és egyéb káros hatások kiküszöbölésére legalább 1,20 m földtakarással úgy kell elhelyezni, hogy más közművek, valamint épületek, utak és vasutak állékonyságát ne veszélyeztesse. A földtakarás minimális mértéke függhet a csőátmérőtől, a szállított víz hőmérsékletétől, az üzemeltetés szakaszosságától stb. A takarással mindig a végleges állapothoz (a „rendezett terep”-hez) kell igazodni. A csöveket a térszinthez igazodva lehetőleg egyenletes emelkedéssel vagy eséssel, minél kevesebb töréssel kell vezetni. Á relatív magas- és mélypontok számát a legkisebbre kell korlátozni. A vezetékeket legalább 1%o lejtéssel kell tervezni, hogy teljes ürítésük biztosítható legyen, illetve légzsákok ne képződjenek. A vezetékeket térburkolat vagy útpálya alatt 1,5 m, kivételesen 1,3 m takarással kell fektetni (MSZ 7487/2.). A terepviszonyoknak megfelelő rövid (10 m-nél nem hosszabb) szakaszokon az átlagos takarástól eltérő földtakarás engedhető meg, de az alábbi értékek csak rendkívüli esetben léphetők túl: Csövek átmérője 50 — 300 mm 300 mm-nél nagyobb Legkisebb földtakarás 1,20 m 0,80 m Legnagyobb földtakarás 3,00 m 3,00 m A fenti takarási mélységektől való kényszerű eltéréskor számítással kell kimutatni, hogy a tervezett mélység és hossz esetén nincs-e fagyveszély és a csővezeték állékonysága biztosítva van. Külön locsolóhálózat-tervezéskor — amennyiben a szakszerű karbantartás (elsősorban a téli leürítés) biztosított — a takarást csökkenteni lehet 0,80 m-ig. Nagy átmérőjű tolózáraknak magassága indokolttá teheti a mélyebb vezetést. Az általános szempontok mellett nem mellőzhető a statikai számítás különösen a nem hagyományos csőanyagoknál (pl. műanyag cső) továbbá a nagy átmérőjű vezetékek nagyforgalmú utak alatti szakaszán, ahol esetenként kell a vezetékre a szilárdságtani és statikai számításokat elvégezni. A számítások legyenek tekintettel minden olyan hatásra, amely a csővezeték károsodását okozhatja. Ilyen ható tényezők: a csővezetékben uralkodó belső üzemi nyomás, nyomáslengések hatása, esetleg fellépő szívás, hőváltozások hatása, irányváltozások hatása, külső állandó és mozgó terhelés hatása, korróziós hatás stb. Csővezetékek anyaga, esőkötések, korrózió elleni védelem A csővezeték anyagát úgy kell megválasztani, hogy a belőle készült vezeték a biztonsági igényeket kielégítse. Tehát vezetéksérülés és vízveszteség nélkül szállítsa a vizet és károsodás nélkül bírja ki az építés és üzem közbeni igénybevételeket. Az igény- bevétel a terheléstől (önsúly, szállított vízsúly, külső és belső víznyomás üzem közben és az üzembe helyezést megelőző próbanyomás, földnyomás, forgalmi terhelés) és a felfekvés módjától függ. Ezen kívül a csővezetéket olyan anyagból kell készíteni, amely ellenáll a szállított víz, a talaj és a talajvíz fizikai, vegyi és biológiai hatásainak. A legfontosabb csőfajták a vízellátásban a következők: lemez- és gömbgrafitos öntöttvas csövek, acélcsövek (varrat nélküli acélcső, lemezből hegesztett cső, spirál hegesztésű cső), azbesztcement csövek, feszítettbeton nyomócsövek, műanyag csövek (PVC, PE és üvegszállal erősített poliészter stb.). A lemezgrafitos (hagyományos) öntöttvas csövek előnye a vegyi hatásokkal szembeni jó ellenállóképesség és a hosszú élettartam. Hátránya, hogy ütésre könnyen törik és nagy az anyagfelhasználása. A hazai gyártás jelenleg csak öv. idomokra korlátozódik. A gömbgrafitos öntöttvas cső ugyancsak korrózió- álló, ugyanakkor az acél rugalmasságával rendelkezik. Anyagfelhasználása kevesebb, mint a hagyományos öntöttvas csőé. Beszerzése csak importból lehetséges. Az acélcsöveket elsősorban nagy szilárdságuk és rugalmasságuk teszik alkalmassá a különféle körülmények közötti felhasználásra (nagy nyomás, kedvezőtlen talajviszonyok, könnyű szerelhetőség stb.). Hátrányuk, hogy a vegyi és villamos folyamatok könnyen megtámadják. Ezért fokozott korrózió- védelmükről gondoskodni kell. Élettartamuk rövi- debb.S Belföldön gyártott melegen hengerelt varrat nélküli acélcsövek az MSZ 99 és MSZ 29 előírásai szerint készülnek. A menetes acélcsövek szabványa 1332
