György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 93 fővezetékek, távvezetékek A fővezeték a helyi viszonyok szerint lehet nyitott csatorna, zárt szabad esésű (gravitációs) vagy nyomás alatt álló vezeték. Ivóvizet nyitott vezetékben szállítani nem szabad. A fővezeték nyomvonala a lehetőség szerint a legrövidebb legyen. Természetesen a helyi viszonyok, üzembiztonsági és gazdasági szempontok befolyásolják a nyomvonal megállapítását (megközelítés, igénybe vett terület stb.). A fővezeték mérete és nyomvonala függ attól is, hogy épül-e tárolómedence és hol. A fővezeték tervezésekor fő követelmény a vízellátás biztonsága és a gazdaságosság. A biztonság tekintetében tanulmányozni kell a fogyasztókat abból a szempontból, hogy van-e közöttük olyan, amelyet mindenkor feltétlenül és folyamatosan ki kell elégíteni. Ilyenek például a kórházak, a tűzvédelem, az erőművek, bizonyos vízhűtéssel működő berendezések, olvasztók stb. Ezeken a helyeken rövid ideig tartó vízhiány is jóvátehetetlen kárt okozhat. Ez az igény a teljes fogyasztás nélkülözhetetlen része, amelyet még véletlen hiba (géphiba, csőtörés) esetén is ki kell elégíteni. A nélkülözhető rész (vízhiányra kevésbé érzékeny üzemek igénye, zuhanyozó, locsolóvíz stb.) kimaradása — a csőhiba kijavításának idejére — a beruházásgazdaságossága érdekében már mérlegelhető. Hogy egy adott esetben egy vagy két fővezeték létesüljön-e, azt a biztonsági igények, a tárolási lehetőségek, a vízigények növekedési üteme stb. és ezek alapján végzett műszaki-gazdasági számítások figyelembevétele alapján lehet eldönteni. Főnyomócsövek (gerincvezetékek), elosztóhálózatok A csőhálózat a beépítési, terep- és egyéb viszonyoktól is befolyásolva, ágas, összekapcsolt és körvezetékes hálózat lehet. Ágas rendszerű a hálózat akkor, ha egy központból vagy a főnyomócsőből az ellátási terület széleire menő csővonalak vakon végződnek, vagyis nincsenek egymással összekapcsolva (VII-115. ábra). Összekapcsolt a hálózat, amelyben nincsenek vakvégek, a vezetékek egymással össze vannak kötve (VII-116. ábra). Körvezetékes a hálózat, amelyben a főnyomócső (gerincvezeték) és elosztóvezeték körhöz vagy gyűrűhöz hasonló alakban fut végig a településen és önmagába visszatér (VII-117. ábra). Az ágas rendszerű hálózat nem előnyös, mert a fogyasztókhoz a víz csak egy úton juthat. Csőtörés vagy egyéb hiba esetén a lezárt ágon a vízszolgáltatás a hiba kijavításáig teljesen szünetel. Kis fogyasztás mellett a csövekben a víz pang, emiatt szagot és ízt kaphat, azonkívül lerakódások képződhetnek. Ezért csak alárendelt fogyasztású területeken vagy meghatározott domborzati viszonyok mellett alkalmazzák. Összekapcsolt rendszerben az ágas rendszerű hálózat hátrányai részben kiküszöbölhetők. Q t Ili It T1| it rH re 1* n r' VII-115. ábra. Ágas rendszerű csőhálózat Q VII-116. ábra. Összekapcsolt rendszerű csőhálózat VII-117. ábra. Körvezetékes csőhálózat 84 Vízügyi létesítmények kézikönyve 1329
