György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —85 nem lehet több, mint 100 cm3/m2/24 h. A vízzáró­sági vizsgálatot csak teljes feltöltés után lehet el­kezdeni. A nagyobb mértékű vízveszteségnek, illetve a víz- szint süllyedésének oka lehet: hibás vakolat, víz- áteresztő beton, a csőátvezetés helyének hiányos tömítése, a nem tökéletesen záró tolózárak, a me­dence vizének párolgása. A vízzárósági vizsgálat végrehajtására az érvé­nyes Építőipari Kivitelezési Szabályzat előírásai a mértékadók. Oltóvízmedencék. Az oltóvíztartalékot rendszerint az ivó- vagy iparivíz-rendszerek medencéiben tá­rolják. Ezenkívül a hivatkozott rendelet mind ipar­telepeken, mind lakótelepüléseken külön, függet­lenül a közüzemű vízellátástól tartalék tüzivíz- tárolók létesítését írja elő (VII-13. táblázat). Az 50 m3-es és 100 m3-es tüzivíztárolók kiviteli terveit a MOTI. 31-103/640s MOTI. 31-104/64 sz. típustervek tartalmazzák. Ezek kör alaprajzú 7 m, illetve 9,5 m átmérőjű fedett, héjszerkezetű vasbeton medencék. A tűzoltóvíz-medencék létesítésekor az MSZ 15232 előírásait be kell tartani. VII-13. táblázat Tartalék oltóvíz tárolása (1/1963. BM rendelet 87. §. 4. pont és a 88. §. figyelembevételével) Létesít­mény, tűzveszé­lyességi osztály Beépített földszinti alapterület, m 2 50 m3-es vízkész­let-egység 300-3000 i A minden további megkezdett 3000 után í* 400-4000 i B minden további megkezdett 4000 után í* 1000-5000 i C** minden további megkezdett 5000 után i Lakótelep minden megkezdett 20 000 m2 után i * A tűzrendészen hatóság által meghatározott helyen egy vagy több egységben. ** Csak a tűzrendészet! hatóság előírása esetén. Az oltóvíztároló medencéket állandóan vízzel feltöltve kell tartani. A létesítményekben és a lakó­településeken a nyílt víztároló medencét célszerű kerítéssel ellátni. Megközelítése érdekében a kerí­tésen megfelelő számú és méretű ajtót, illetve kaput kell elhelyezni. Víztornyok Általános követelmények. A víztornyokkal, mint magastárolókkal szemben ugyanazok az általános követelmények vízellátás-technológiai szempontból, mint a földbe süllyesztett medencékkel szemben. A víztornyoknak a csak mélytárolókkal rendel­kező rendszerrel szemben — mint magastárolók­nak — az alábbi előnyei vannak: A fogyasztók vízellátása, az oltóvíz szolgáltatása villamos energia megszűnése esetén is egy megha­tározott ideig megfelelő nyomással biztosított. Könnyen kielégíthetők azok a fogyasztók, ame­lyek fogyasztása időben rendkívül változó. Állandóan kiegyenlített a hálózati nyomás. Hálózat méretezésére kedvezőbbek a feltételek. Egyenletesebb szivattyúzás biztosítható. A földbe süllyesztett magastároló medencével szemben a víztoronynak hátránya, hogy költsé­gesebb, mint a földbe süllyesztett magastároló medence, és a víz kevésbé védett a hőmérséklet­ingadozások ellen. A víztornyokkal nagy építési költségük miatt elsősorban csak a vízfogyasztás kiegyenlítése érde­kében legszükségesebb tárolótérfogatot vagy annak egy részét és a nélkülözhetetlen oltóvíztartalékot bizto­sítják. Az egyéb tárolandó vízmennyiséget az ol­csóbb mélytárolóval, földbe süllyesztett medencével tárolják. A víztorony tárolótérfogata és a tárolás szint- magasságának meghatározása egyébként azonos a magastárolású medencékével. A víztorony medencéinek alaprajza rendszerint kör keresztmetszetű, kis tartályok esetén néha négy­zetes. A vízoszlop célszerű magassága kb. az átmérő fél mérete. A szivattyú emelési magasságának csökkentése (tehát energiamegtakarítás) érdekében nem kell a vízoszlopot 5—6, kivételesen 8—10 m- nél nagyobbra tervezni. Építési és esztétikai szempontok. Víztorony épí­tésére leggyakrabban felhasznált anyag a vasbeton és az acél. Újabban kísérleteket végeznek alumínium tartály alkalmazására is. Korábban hazánkban csak monolit vasbeton víztornyok épültek. A különféle új építéstechnoló­giák bevezetésével a vasbeton víztoronyépítésben nagy perspektíva nyílt. Ilyenek pl. az előregyártás 1321

Next

/
Oldalképek
Tartalom