György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII-83 esetén, m/s; £ a veszteségtényező. Az MSZ 15088—63 R szerint sima csővégnél £ = 0,78 és A = 3,32; tölcséres csővégnél £ = 0,25 és A = 3,96. (Az A értékei csak m-es rendszerben dimenzióhelyesek.) A cső d átmérőhöz tartozó / keresztmetszete (m2) segítségével a távozó vízmennyiség az alábbi képletből számítható: q=fv = Afjh, m3/s, a képletben szereplő / értékei: d (mm) 50 80 100 150 200 250 300 /(m2) 0,00196 0,00502 0,00785 0,0176 0,0314 0,0492 0,0706 A túlfolyó- és ürítővezetékek árokba vagy csatornába torkollásakor nagyobb élőlények bejutása ellen finom ráccsal (20 mm pálcaköz) ellátott kitorkollófejet kell készíteni. A kitorkolló cső végre célszerű csappantyút helyezni. Ha a medence csővezetékei és szerelvényei zárkamrába kerülnek, a hőmérséklet-változásból eredő csőmozgásokat megfelelő csőkötéssel kell felvenni. Szükség esetén tágulási közdarabot is be kell iktatni. A szerelvények cseréjét 200 mm-nél nagyobb átmérő esetén könyök vagy szerelési közdarab beiktatásával kell lehetővé tenni. A víztároló medencében szükség lehet arra, hogy a medence megteltekor a táplálóvezeték önműködően elzárható legyen. Az elzárást általában úszószeleppel oldják meg (VII-102. ábra). Még jobb megoldás, ha az úszószelepet a tolózárkamrában elhelyezett kisebb tartályba szerelik. A tartály a túlfolyó vízből egy-két perc alatt megtelik, és az itt felszerelt úszószelep rövid idő alatt zár. Nagyobb vízmedencékben — különösen, ha a medence hosszú távvezetéket táplál, vagy ha a vezeték a medencétől kiindulva erősen lejt és a kiáramló víz nagy kárt okozhat — leürülés ellen a medence zárkamrájában vagy annak közelében csőtörés esetére feltétlenül szükséges önműködően záró berendezést felszerelni. Erre a célra alkalmas az áramlásérzékelővel kapcsolt gyűrűs zár. Megfelelő beállítás mellett egy meghatározott vízmennyiségnél nagyobb átfolyás esetén a gyűrűs zár zár. Célszerű az elzárás távműködtetését is lehetővé tenni. Ha a vízmedence oltóvizet is tárol, akkor meg kell oldani — állandó vízcsere mellett — az oltóvíznek a medencében maradását. Ez utóbbi víz- mennyiséget csak a tűzoltószervek vehetik igénybe. A tárolt oltóvizet egy állandóan zárt, tolózárral ellátott külön csővezeték szolgáltatja. A fenti igények kielégítésére megoldás a VII-103. ábrán látTútfolyó beömlő szint/ Uszo VII-102. ábra. Felső beömlés elzárási vázlata Kisméretű levegőié' furat 'Oltóvíz'tartalék Oltávizfkűlön tolózárral) VII-103. ábra. Tüzivíz-biztosítás csővezetéki elrendezése ható. A cső magaspontján elhelyezett nyílás levegő bejuttatása révén megakadályozza, hogy az e szint alatti víztömeg eltávozzon a medencéből. A medence csővezetékeinek szabályozására szolgáló tolózárakat, visszacsapószelepeket, vízállásjelző műszereket a zárkamra foglalja magában. Ennek méreteit úgy kell megállapítani, hogy a szerelvények, csővezetékek, idomok stb. könnyen cserélhetők legyenek. ' Kialakításának, nagyságának megfelelően gondoskodni kell a megfelelő megközelíthetőségről, a karbantartási munkák elvégzéséhez szükséges helyről és berendezésekről (világítás, mennyezetbe beépített kampók, daruk stb.). A csurgalékvizek összegyűjtésére zsompot kell tervezni. A zsomp lehetőleg a bejárati ajtó mellett legyen, hogy az esetleg összegyűlt víz a beépített szivattyúval könnyen eltávolítható legyen. A zárkamrafenéknek a zsomp felé lejtést kell adni. A zárkamra bejárójának lezárhatónak kell lenni, hogy idegenek be ne juthassanak. A medence belső területének megközelíthetőségéről a zárkamrából hágcsóval, lépcsővel vagy a medence tetején létesített búvónyílással kell gondoskodni. Nagyobb medencékben kívánatos a tisztítás és világítás céljából több jól lezárható, a vízszivárgást vagy szennyeződés bejutását meggátló fedlappal ellátott nyílást építeni. A medence tisztaságának megóvása érdekében, főként ivóvizet tároló medencénél, a zárkamrát a víztároló tértől küszöbbel és ajtóval 1319
