György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII-80 VÍZELLÁTÁS biztonságtechnikai előírásoknak (pl. előírt szellőztetés, robbanásbiztos felszerelés, balesetvédelmi berendezések stb.). Az előbbi szempontok közül figyelmet kell fordítani a medencék áramlástani kérdéseire. Nagyméretű medencék optimális áramképének megismerésére célszerű előzetes modellkísérleteket végezni. A medencetervezés első lépése a legcélszerűbb alaprajz megállapítása. Legkedvezőbb alaprajzi alakként számításba jöhet a kör, a szögletes alaprajzok közül pedig egy kamra esetén a négyzet vagy téglalap. Kétkamrás medence esetén egy-egy kamra oldalainak legkedvezőbb aránya 1:1,33 (szélesség és hosszúság aránya). A kedvező áramlási viszonyok biztosítására azonban olyan kialakítás szükséges — (terelőfalakkal vagy más megoldással —, ahol a megosztott kamrarészben 1:4 szélességi—hosszúsági arány adódik. Az alaprajzi elrendezésen túl a víz korszerű be- és kivezetésével lehet a vízpangást megakadályozni. Jellegzetes medencealaprajzok a VII-95. ábrán láthatók. Az a, b, c hagyományos elrendezésű, míg a d, e, f medencéknél a vízbevezetés és kivezetés különleges módjával, különleges medencekiképzéssel vagy mindkettővel együtt biztosítják az optimális áramlást. Ad) kialakításnál a kör alakú medencében függőleges síkú felületen tangenciális bevezetéssel és a középen elhelyezett álló turbinaszerű elvétellel folyamatos spirális vízmozgás biztosítható. Az e) elrendezésnél a medence spirál terelőfalai biztosítják a megfelelő áramlást. Az f) kialakításnál egy réseit oldalfalú vasbeton csatornába történik a vízbevezetés. A réseit oldalfal teljes hosszában és a vízmélység teljes magasságában egyenletes vízelosztást biztosít. A közel négyzet alaprajzú medence két oldalfalát hiperbola alakká vonták össze, ez a határfal a vízelvétel felé tereli a vizet. A medence tisztítása és leürítése miatt a beöm- léstől a szolgálati csővégig (kifolyás) a fenéknek egész enyhe esést (1:250—1:550) kell adni. A medencében tárolt víz magassága rendszerint 2,5—4,00 m. Nagyobb vízmagasság (5—6 m) csak nagyobb medencéknél (2000 m3) indokolt. E méreteket túlhaladni nem ajánlatos, mert a vízállásváltozás nagy ingadozásokat okoz a hálózatban. Általános építési szempontok és megoldások. A hazánkban qddig épült medencék nagy többségükben vasbetonból készültek. Az egész kis méretektől eltekintve a legtöbb medence kör alaprajzú. A fenék- és födémlemezek megtámasztására szolgáló gerendák és oszlopok koncentrikus körök mentén elhelyezett gyűrű alakú gerendák vagy gombaoszlopfős kiképzésű oszlopok (VII-96. és VII-97. ábrák). Gazdaságos szerkezetnek tekinthetők az új építéstechnológiával készülő lencse alakú kupolás medencék (VII-98. ábra). A hazai, jelenleg érvényben levő tárolómedence-típustervek (50—1000 m3 MOT 44-54, 47-54, 49—54, 77-55 és MOT I. 31—30/63—I. 31—36/63 mind hagyományos építés- technológiára készültek. A monolit medencékben a szokásos betonminőség B 200-as vízzáró beton. A beépített betonacél A-B metszet VII-96. ábra. 2000 m3-es ivóvízmedence A-B metszet VII-97. ábra. 2x750 m3-es ivóvízmedence 1316
