György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —73 kell kiválasztani. Nagy alapterületű helyiségekben, nagyobb méretű csővezetékek környezetében, villamos hajtású víztelenítő szivattyút kell alkalmazni. Ugyancsak villamos hajtású szivattyú alkalmazása célszerű nem tökéletes vízzáróságú mély- építményekben, valamint a felügyelet nélkül működő átemelőkben. Szivattyús víztelenítésre a vízmennyiségtől és a szivattyú szállítóképességétől függő szivózsompot kell létesíteni. A zsomp hasznos befogadóképességét, a bele kötött legmélyebb csatorna folyási fenékszintjétől a lábszelep szintjéig kell számításba venni. A szivattyút 1—3 percnyi vízszállításra kell méretezni. Kézi szivattyúzás hasznos tere legalább 0,2 m3 legyen. A villamos hajtású víztelenítő szivattyúkat úszókapcsolóval célszerű működtetni. így elkerülhető a magára hagyott, kezelőszemélyzet nélküli átemelőtelepen hibásodás, máshol pedig a kezelő- személyzet figyelmetlensége miatti elöntés (1. még IV. főfej.). Az épület kialakításának szempontjai. Szivattyú- telepeken általában kétféle bejáratot kell alkalmazni, az egyik a gépbejáró, amelynek a méretét a legnagyobb gép vagy berendezési tárgy szabja meg, a másik a személyi bejáró. Ha a személyzet közlekedésére alkalmas bejáró elegendő a gépek beszállítására, akkor külön gépbejáró létesítése nem szükséges. A gépbejáró mindig a gépek súlya által meghatározott méretű közúti járművek közlekedésére alkalmas útra nyíljon. A gépbejárót úgy kell kialakítani, hogy a szállítójárműről a gép az ajtón könnyen beszállítható legyen. Ennek biztosítására a gépbejárókat lejtős feljáróval kell készíteni. A kaput úgy kell elhelyezni, hogy a szivattyúházba betolt gép a gépteremben felszerelt emelőberendezéssel azonnal kiszolgálható legyen. A gépteremben a gépbejáró előtt annyi szabad helyet kell hagyni, hogy a legnagyobb alapterületet igénylő berendezés elférjen úgy, hogy a kezelőszemélyzet közlekedését ne zavarja. Kivételesen gépbejáróként használhatók a nagyobb ablakfelületek is, ha a nyílászáró szerkezetek a szállítás időtartamára eltávolíthatók. A szivattyútelepek különböző magasságú kezelőszintjeit lépcsőkkel kell összekötni. Létrákat és hágcsókat csak olyan szintek megközelítésére szabad használni, amelyeken rendszeres kezelést, karbantartást igénylő berendezések nincsenek. Az üzemi helyiségeket a könnyű tisztíthatóság érdekében hidegpadló burkolattal kell ellátni (márvány, mozaik lap, műkő, mettlachi stb.), a padló- burkolatot mindig a csurgalékvizeket gyűjtő víznyelő vagy folyókák felé lejtéssel kell fektetni. Az oldalfalakat a tisztaság érdekében legalább kézmagasságig csempével célszerű burkolni. A gépeket és szerelvényeket technológiai feladatuk szerinti megoszlásban célszerű színezni. A szivattyútelepek helyiségeiben lehetőség szerint természetes világítást kell biztosítani. Azokban a helyiségekben, ahol a természetes világítás nem kielégítő, de a kezelőszemélyzet állandó tartózkodási helyéül szolgálnak, a napfény színösszetételének megfelelő világítótestek alkalmazását kell előírni (pl. irányítóhelyiségekben). Az ablakfelületek megfelelő részének nyithatóvá tételével a természetes szellőzést mindig biztosítani kell. Mélyépítményekben, ha közvetlen szellőzés nem lehetséges, szellőzőkürtővel vagy mesterséges szellőztetéssel kell biztosítani a szükséges légcserét. Az ablakok és a nyitható szárnyak elhelyezésekor gondolni kell a tisztítás és kezelés szempontjaira is. Nehezen megközelíthető világítófelületeket célszerűbb üvegbetonból vagy katedrálüvegből készíteni, mivel tisztításuk egyszerűbb. Rosszabb fényáteresztő tulajdonságuk a világítófelületek megnövelésével ellensúlyozható. Az üzemi helyiségek hőszükségletének számítására célszerű figyelembe venni az elektromotorok és berendezések veszteségéből származó hőt is. A kisebb szivattyútelepek fűtésére a vas- vagy cserépkályhás fűtés elegendő, nagyobb átemelőben VII-86. ábra. Ipari vízkivételi mű gépészete szabadtéri beépítéssel 1309
