György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 61 VÍZEMELÉS Szivattyútelepek felosztása feladatuk szerint A vízbeszerzés szivattyútelepeinek feladata víznyerő aknákból, kutakból, felszíni vízből nyert víz szállítása, tisztítás, tárolás, esetleg fogyasztás céljára. Általában kisnyomású, 2—20 m emelési magasságra dolgozó szivattyúkkal létesül. Külön csoportot alkotnak a vízkezelés során alkalmazott átemelő szivattyúk, amelyek emelési magassága általában 5—25 m között van. Ide sorolhatók az ipari vízszállítással kapcsolatban a felmelegedett víznek a hűtőtoronyba szállítását végző szivattyú- telepek is. Hálózatra vagy magasan elhelyezett tartályba dolgozó szivattyútelepet a szükséges hálózati nyomásnak, a víztorony magasságának megfelelő nagynyomású szivattyúkkal kell felszerelni. A szükséges üzemi nyomás általában 40—80 m vízoszlopnyomásnak megfelelő szivattyúkat igényel, de 150—300 m manometrikus szállítómagasságok is előfordulnak. A szivattyútelepeknek ebbe a csoportjába sorolhatók a főként iparivízellátásra szolgáló, hosszú, 10—40 km-es távolsági csővezetékre dolgozó szivattyútelepek. A csak tűzoltási célokra szállító szivattyúk emelőmagassága ezekhez az igényekhez igazodik. A hálózatba iktatott nyomásfokozó berendezés feladata a hiányzó hálózati nyomás pótlása, vagy közvetlen a csőhálózatra kapcsolt, vagy közbeiktatott tárolómedencéből dolgozó szivattyúkkal. A nyomásfokozók magas tartályra dolgoznak vagy hidroforral működnek. A vízellátási rendszerhez tartozó különböző rendeltetésű szivattyúberendezéseket, ha a helyi viszonyok megengedik, gazdaságos megoldás és üzemeltetés céljából lehetőleg egy telepen, ill. közös gépházban kell elhelyezni. A szivattyúk csoportosítása és magassági elhelyezése A helyi viszonyok, továbbá a szivattyúk típusának figyelembevételével a szivattyúk a szívótérhez viszonyítva általában háromféle elrendezésben helyezhetők el (1. még IV. főfejezetet). a) A szivattyúk szívótérben vagy vízszint alá süly- lyesztve működnek. Ebben az esetben a szivattyú függőleges tengelyéhez csatlakozó villamos motor könnyen hozzáférhető, elárasztástól mentes, száraz térben helyezhető el. Előnye ennek a megoldásnak a viszonylag kis helyszükséglet, a szívócső és a hozzá tartozó szerelvények, továbbá az indításkor szükséges légtelenítés, ill. lábszelep elmaradása. Hátránya a vízszintes tengellyel szemben — különösen a motor és szivattyú közötti nagyobb magasságkülönbség esetén — a függőleges tengely megfelelő csapágyazásával felmerülő különféle nehézség és egyes szivattyútípusoknál a hatásfok romlása (a sok vezetőesapágy miatt), a korrózió fokozott lehetősége, továbbá a szivattyú nehézkes ellenőrzése, karbantartása és javítása. Ezért főleg kisebb teljesítményű és súlyú, megfelelő kivitelű átemelő és víztelenítő szivattyúknál, továbbá vízszerzési művek kis emelési magasságú, szárnylapátos szivattyúinál használandó ez a megoldás. Elvileg ebbe a csoportba sorolható a búvárszivattyú is, bár itt a motor is a szivattyúval egybeépítve a vízszint alá van süllyesztve. b) A szivattyúk száraz térben elhelyezve, ráfolyással működnek. Külön épített száraz szivattyútérben elhelyezett, ráfolyással működő, vízszintes tengelyű szivattyú építési költsége a nagyobb alaprajzi helyszükséglet miatt nagyobb, mint az előbbi, közvetlenül a vízszint alá süllyesztett elrendezésnél. A gépészeti berendezés, az üzemben tartás és a karbantartás költségei viszont kisebbek. Az ilyen elrendezésű szivattyú-, ill. motorteret úgy kell építeni és szigetelni, hogy a gépi, de különösen a villamos berendezés elárasztástól, talajvízbetöréstől biztosan védve legyen. Az ilyen elrendezésnek előnye, hogy az indításhoz szükséges légtelenítés, ill. lábszelep elmarad, ha a gépház olyan mélyen van, hogy a szivattyú ráfolyással dolgozhat. Önműködő üzemre ez utóbbi és a vízszint alá süllyesztett függőleges tengelyű szivattyúberendezés a legalkalmasabb. Elkerülhetők a szívóvezetékben a szívóhatás (vákuum) következtében esetleg előforduló nehézségek, tömítetlenségek, levegő- és gázkiválás miatt fellépő vízszálszakadás, űrképződés (kavitáció a lapátkeréknél) stb. c) A szivattyúk vízszint fölött elhelyezve, szívással működnek. A szívóvízszint fölött elhelyezett szivattyúberendezés előnye az előbbi szakaszban leírt megoldással szemben a kisebb építési költség, mert a szivattyútér közvetlenül a szívótér fölött helyezhető el. Hátránya a szívással kapcsolatos üzemelési nehézség, az indításkor szükséges légtelenítés vagy lábszelep alkalmazása és az ezekből eredő üzemi, karbantartási költségek, továbbá az önműködő indítás nehézsége. Bár sok szivattyúberendezés 5—7 m szívómagassággal is kifogástalanul működik, 3—4 m-nél nagyobb szívómagasságot a legtöbb szivattyúnál lehetőleg kerülni kell. 82 Vízügyi létesítmények kézikönyve 1297
