György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —57 bevételével a technológiai, illetve organizációs terv adatai alapján kell megállapítani. Tájékoztatásul az egyes munkafázisokra irányértékeket az OVF 34—61. R. sz. szakmai szabvány tartalmaz. A vízművek saját vízigényén főleg a hálózatöblí- tésre, medencék mosására, szűrők öblítésére szükséges vízfelhasználást értjük. Ennek értéke az átlagos napi összfogyasztás (Qd) 3—4%-a; szűrőöblítés nélkül 1—3%-a. Az ipari vízrendszerek saját fogyasztását az alkalmazott technológiai rendszer szerint (hűtőberendezések, vízkezelő berendezések stb.) esetenként egyedileg kell figyelembe venni. Hálózati veszteségek fogalmán a megnevezéstől eltérően mindazokat a vízveszteségeket értjük, amelyek a víztermelés és a megállapítható vízfogyasztás között jelentkeznek, tehát a szolgáltatási víz- veszteségeket és a méretlenül elfolyt mennyiségeket is. A vízveszteségek értéke mind a külföldi, mind a hazai vízművekben elég nagy szórást mutat. A hazai 20 legnagyobb vízmű hálózati vesztesége 4—20% között ingadozik. A hálózati veszteség átlaga hazánkban jelenleg 10,7%. Új berendezések hálózati veszteségének értéke az átlagos összfogyasztásra vetítve általában 10—12%. Távlati fejlődés figyelembevétele Az igények megállapításakor a települések lélekszá- mát 20—50 év távlatában kell figyelembe venni. Hazánkban ma már majdnem minden fontosabb településre hész.ü\ fejlesztési terv. E fejlesztési tervek megadják a távlati időpontban (pl. 2000-ben) az adott település várható lélekszámát is, amelyet a természetes szaporulaton kívül elsősorban az ipar- fejlesztés, város- és községfejlesztés szab meg. Ha azonban a fejlesztési tervekben nagymértékű eltolódás állna elő, akkor az illető városra vagy községre a korábbi idők adatsora alapján az alábbi összefüggés szerint lehet a távlati lakosszámot kiszámítani : Lt = ü|(l + 0,01.p)n, ahol Lt a távlati lakosszám; Aj a jelenlegi lakosszám; p az évenkénti természetes szaporodás százaléka; n a növekedési időszak évben. Ap% irányértékei az alábbiak lehetnek: kis helységre 0,5—1% ; közepes városra 2—3% ; ipari városra 4%. A p érték az alábbi képletből számítható: p = 100-1 Az igényesség emelkedéséből számított vízigénynövekedést nagyobb települések és városok esetében célszerű összevetni más hasonló jellegű és nagyságú városok igényével. A fajlagos igények növekedését egyes városokban a mérési adatok figyelembevételével az idő függvényében koordináta-rendszerbe kell felrakni és a jövőre vonatkozó következtetéseket így levonni. 2000 év utánra a fajlagos igények 20—25%-os emelkedésével lehet számolni. Ipartelepek fejlesztésének figyelembevétele a jóváhagyott üzemi fejlesztési tervek adatai alapján történjék. Mértékadó vízfogyasztás meghatározása A vízfogyasztás ingadozása. A vízfogyasztás a település földrajzi fekvésétől, annak éghajlati viszonyaitól, évszakoktól stb. függően nagymértékű ingadozást mutat. Az évi (Qa), havi (Qm), napi (Qd) és óránkénti (Qh) vízfogyasztás egyes településen belül is igen nagy határok között változik. Az évi fogyasztásváltozás döntő különbségét az ipari fejlődés és a fogyasztók számának emelkedése idézi elő. Nagyobb városokban nagyobb ütemű az évi fogyasztás emelkedése, mint kisebb városokban. A havi fogyasztásváltozást az időjárás, az évszakok hatása, az idényszerűen fellépő lakossági vízszükséglet és az üzemek működése befolyásolják. Budapesten az 1969. és 1970. évek adatai szerint a legnagyobb fogyasztás július hónapban volt, a legkisebb február hónapban. Az eltérés kb. 30%-os. Napi és óracsúcs meghatározása. Minden évben vannak olyan napok, amelyeken a fogyasztás jóval nagyobb, mint az év többi napjain. A vízmű összes fő létesítményének (víznyerő berendezések, szivattyúk, víztisztító berendezések, tárolómedencék) ezeken a napokon is ki kell elégíteniük a fogyasztás igényét. A napi fogyasztás maximuma (max. Qd) hazánkban a nyári hónapokban június—augusztus között lép fel. A max. Qd értéke az átlag napi fogyasztásnak (Qd) másfélszerese, sőt kétszerese lehet. Óracsúcs (max. Qh) az év legnagyobb fogyasztású napjának legnagyobb fogyasztású órájában igényelt vízmennyiség. Különféle nagyságú települések 24 óra alatti vízfogyasztás-ingadozását et VII- 7ő. ábra érzékelteti. Ezekből megállapítható, hogy a település jellegétől függően a max. Qh értéke rendkívül nagy eltéréseket mutat. Az óracsúcs közel azonos jellegű fogyasztókból álló kisebb településeken a legnagyobb. A csúcsérték a nagyvárosokban jóval kisebb az ipar aránylag egyenletes fogyasztásának átlagosító hatása miatt. 1293
