György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII-42 VÍZELLÁTÁS FORRÁSFOGLALÁSOK A foglalások típusai, beilleszkedésük a vízellátási rendszerbe A forrásfoglalásoknak vízellátás szempontjából két típusa van. Egyik az ún. kisvízi, a másik a felszín alatti tározást megvalósító foglalás. A kisvízi foglalásnál a hasznosított víz a forrás minimális vagy a forrás mindenkori hozama egy bizonyos vízhozamtartóssági értékig. Itt tehát a vízfogyasztástól függetlenül jelentkező természetes, eredeti forráshozamot hasznosítják, amely adott esetben azt jelenti, hogy csak kisebb, a forrás minimális hozamával egyenlő vízigényeket lehet száz- százalékos biztonsággal kielégíteni. A felszín alatti tározást megvalósító foglalások a források hozamát a felszín alatti tározás révén a fogyasztás ingadozásához igazítják. Ezen igazítás mértékének megfelelően lehet beszélni napi, évszakos vagy teljes éves tározást megvalósító foglalásról. A felszín alatti tározás fő típusa a küszöbsüllyesz- téses eljárás, az alárendelt pedig a duzzasztásos eljárás. A tározás a küszöbsüllyesztéses módnál a for- rásfakadás szintje, küszöbe alatt helyet foglaló vízvezető kőzetek hézagaiban, üregeiben^ a duzzasztásos eljárásnál pedig a küszöb fölötti részben történik. Ha egyenletes vízfogyasztásról van szó, a küszöbsüllyesztéses módnál kedvező geológiai viszonyok esetén a sokévi átlagos forráshozamot is lehet hasznosítani, míg duzzasztásnál erről semmilyen körülmények között sem lehet szó. Itt csak kisebb hozamokról beszélhetünk. A duzzasztásos kiképzés tehát pl. éves tározó nem lehet. A foglalásokat típusonként más-más módon ugyan, de bele kell illeszteni a vízellátási rendszerbe, mert csak akkor működnek kielégítően. Különösen fontos ez a felszín alatti tározásos foglalásnál. A kisvízi forrásfoglalás beillesztését látjuk a VII- 56. ábrán, ahol a bekötés gravitációsan történt. A víz a foglalásból a bekötő vezetéken jut be gravitációsan a fogyasztóhoz, illetve a napi tározást biztosító ellennyomó medencébe. A foglaláson kívül itt a bekötő vezeték vízszállító képességének megállapítása a probléma. A foglalás ugyanis az összes VII-56. ábra. Kisvízi forrásfoglalás beillesztése a vízellátási rendszerbe vizet, tehát a forrás nagy vizeit is befoglalja és a túlfolyón távozik az a víz, ami a gravitációs vezetéken nem tud lefolyni. Gazdaságossági méretezés döntheti el nagyon sok esetben, hogy a forrás minimális hozamán felül a vízhozamtartóssági görbe hány % -os hozamáig érdemes a bekötővezetéket kiépíteni. A felszín alatti tározásos bekötésnek lényeges szempontja az, hogy a fogyasztás vissza tudjon hatni a foglalásra. Ez különböző módon tötrénik a gravitációs vagy a szivattyús bekötéseknél. A gravitációs bekötésiI, felszín alatti tározást megvalósító forrásfoglalás beillesztését a vízellátási rendszerbe a VII-57. ábra szemlélteti. A felszín alatti tározás ilyen esetben tud a leghatékonyabban megvalósulni. Á fogyasztást csak a forrás táplálja, VII-57. ábra. Gravitációs bekötésű, felszín alatti tározást megvalósító forrásfoglalás kapcsolódása a vízhálózathoz 1278
