György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 23 V1I-1. táblázat A szürőcsövet burkoló sodronyszövet tájékoztató szitaszáma A sodronyszövet A homok szemcsézete megnevezése szitaszáma lyukbősége, mm sodronyszálvastagsága, mm Egészen keresztszövésű, finom rendkívül erős 50 0,28 0,25 Finom sima, külön erős 34 0,47 0,31 Közepes keresztszövésű, rendkívül erős 26 0,60 0,40 sima, külön erős 26 0,65 0,35 Durva sima, külön 20 0,85 0,45 erős 16 1,09 0,55 10 1,60 1,00 A lyukbőségszámok az 5—10 között fekvő egyenlőtlenség! fokú homokrótcgekre vonatkoznak. Ila az egyenlőtlenségi fok a fenti 5—10 értéktől eltér, a legmegfelelőbb sodronyszövet lyukbőségét esetről esetre kell megállapítani. tói kb. 5 ra-es átlapolással elvágják, a felső részt kihúzzák és a szűrőcsövet a béléscsőtől tömszelen- cével elzárják. Ezután pedig három lépcsőben történő szivattyúzással fölveszik a kút vízhozamgörbéjét (1. OVHSZ és OVII MI 13611-4-71 előírásait). Az iránycső és a béléscső olyan méretű és mélységű legyen, hogy a szükséges búvárszivattyúk a kútba beleférjenek. f) Karottázs- és egyéb vizsgálatok a kutakban. A kútepítés közben az átfúrt anyagból mintát vesznek. Ebből állapítják meg az átfúrt rétegek, így a vízadó kőzet helyét és összetételét is. A mintavételre használatosak a különböző mintavevő készülékek és a magfúró berendezések. A fúrás során azonban a vízadó rétegek helye és minősége nem mindig állapítható meg pontosan. Főleg azért és a fúrási sebesség növelésére alakították ki azokat a kútvizsgáló eszközöket és módszereket, amelyeket mind az építés alatt álló, mind a már meglevő kutakon használnak. Ezek közül a legfontosabbakat gyűjtőnéven karottázsvizsgálatoknak nevezik. A leginkább használatos karottázs és egyéb jellegű vizsgálatok a következők: SP és fajlagos ellenállásmérés, radiológiai mérések, áramlásmérés, sózási vizsgálatok. 1259 VII-28. ábra. Alátétsodronyos szitaszövetes szűrő
