György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII—2 VÍZELLÁTÁS A KÖZMŰVES VÍZELLÁTÁS MÓDJAI ÉS RENDSZEREI A víz beszerzését, szállítását, emelését, tárolását, elosztását és szükség szerinti tisztítását szolgáló létesítmények és berendezések együttesen alkotják a vízmüvet. A vízművek a szolgáltatott víz mennyisége, az ellátott létesítmény, település vagy terület nagysága szerint az alábbiak szerint csoportosíthatók: — körzeti vízvezetékek, — intézményi vízművek, — kisvízművek, — központi vízművek (községi, városi, üdülőhelyi, ipartelepi vízművek), — regionális vízművek. A körzeti vízvezeték egész kis településekre jellemző vízellátási mód. Alapja a rendelkezésre álló pozitív fúrt kút vagy kutak, ahonnan a víz mesterséges emelés nélkül, a kút vagy kutak természetes nyomásával utcai csőhálózaton keresztül jut el a fogyasztókig. A körzeti vízvezeték a rendelkezésre álló kis nyomás miatt csak néhány száz m körzeten belül közkifolyók, udvari és kerti csapok, földszintes épületek ellátására elegendő. Az intézményi vízmű egy intézmény (pl. kórház, vasútállomás, iskola, üdülő, laktanya stb.) vízigényének kielégítésére létesített vízmű, mely termelésének csak kis részét szolgáltatja a környékbeli lakosság részére. Többnyire egy kútra telepített kis szivattyúházból és rövid vezetékhálózatból áll. A szükséges nyomást hidroforberendezés vagy kis magastároló medence (esetleg víztorony) biztosítja. 50— 200 m3 körüli napi víztermelő-kapacitás jellemző e vízműtípusokra. A kisvízmű (törpe vízmű) kisebb községek, szétszórt falusi települések, majorok vízellátási módja. A kisvízművekre jellemző, hogy a lakosság nagyobb részét közkifolyókon át látják el. Közműves vízellátással ellátottnak e lakosok közül csak azok tekinthetők, akik a legközelebbi utcai közkifolyótól legfeljebb 150 m távolságban laknak. A bekötések is nagyobb részben udvari vagy kerti csapot táplálnak és csak kisebb részben jelentik közintézmé- nyek, lakások teljes komfortos vízellátását. A csőhálózat ennek megfelelően túlnyomórészt kis átmérőjű (80—150 mm) vezetékekből áll, a vizet általában 50—200 m3-es magastároló medence, vagy acélszerkezetű víztorony (hidroglobusz, aquaglo- busz) tárolja. Gyakran elmarad a magastároló, és helyette hidrofor berendezés létesül. A kis vízművekre 200—300 m3/nap közötti víztermelő kapacitás jellemző. A központi vízmű egy-egy nagyobb település (község, város, üdülőhely) és ipartelep vízellátását biztosítja oly módon, hogy a lakosság túlnyomó része, a közintézmények, helyi ipari fogyasztók, ill. az ipari létesítmények épületen belüli vízvezetékről kapják a vizet, a különböző fogyasztói csoportok fajlagos vízigénye alapján (1. VII-3. fejezetet). A települések ivóvízellátását biztosító központi vízművek nagyságrend szerinti tájékoztató jellegű csoportosítása a Magyarországon kialakult gyakorlat szerint: Községi vízművek 300— 2 000 m3/nap kapacitás (2 000—10 000 fő), Kisvárosi vízművek 2 000—6 000 ms/nap kapacitás (10 000—30 000 fő), Közepes városi vízművek 6 000—25 000 m3/nap kapacitás (30 000—100 000 fő) Nagyvárosi vízművek 25 000 ms/nap kapacitás felett (100 000 fő felett). A Fővárosi Vízművek kb. 1 000 000 m3/nap víztermelő kapacitással Nagy-Budapest és több Buda- pest-környéki település ivó- és ipari vízellátását biztosítja. Mintegy 1000 db különböző típusú kútjával (aknakutak, csőkutak, csápos kutak, mélyfúrású kutak), felszíni vízkivételi műveivel, mintegy 3600 km csőhálózatával, valamint 50 tárolómedencéjével és víztornyával különleges helyet foglal le a hazai vízművek sorában. Az ipari vízművek kapacitás szempontjából a legkülönbözőbb nagyságban épülnek. Sok esetben több üzem vízellátására létesül egy központi ipari vízmű. Adott esetben egy ipari vízmű külön vízkivételével és hálózatával része a városi vízműnek is. A regionális vízmű több egymástól távolabb eső település, ipartelep egységes, összefüggő rendszeren belüli vízellátását biztosítja. Létesítését indokolhatják a nehéz vízbeszerzési lehetőségek, a vízellátás biztonságának fokozása (pl. nagyfontosságú ipartelepek, üdülőhelyek, sűrűn lakott és nagy vízigényű települések esetében) és komplex vízgazdálkodási feladatok megoldásának célszerűsége. Magyarországon a Borsodi, Salgótarján környéki, Tatabánya—Oroszlány környéki iparvidékek, a Balaton, Velencei-tó, a Dunakanyar és a Mátravidék üdülőhelyeinek vízellátására létesültek regionális vízművek. Az ország vízszegény területeinek jobb vízellátása érdekében a vízügyi ágazat fejlesztési terveiben további regionális vízművek létesítése szerepel. 1238
