György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII. VÍZELLÁTÁS 1. VÍZELLÁTÁSI MÓDOK ÉS RENDSZEREK, ALAPFOGALMAK a vízellátási módok csoportosítása A vízellátás az általánosan ismert megfogalmazásban a lakosság ivó- és háztartási, közintézmények, ipari létesítmények szociális és technológiai vízigényének a kielégítését jelenti megkívánt minőségű vízzel. Ide sorolandó még a mezőgazdasági üzemek (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) majorjaiban dolgozó és lakó emberek ivó- és háztartási vízigényének, valamint az állattartáshoz szükséges vízigénynek a biztosítása is. A vízellátási módok csoportosíthatók a) a fogyasztók jellege és a megkívánt vízminőség szerint, b) a vízszolgáltatás műszaki színvonala szerint, c) a szolgáltatott víz mennyisége, az ellátott létesítmény, település vagy terület nagysága szerint. A fogyasztók jellege és a megkívánt vízminőség szerinti csoportosításban a települések lakosságának ivó- és háztartási vízigényét, a közintézmények, mezőgazdasági üzemek és az ipartelepek szociális vízigényét kielégítő vízellátás módja az ivóvízellátás. Az ivóvízellátás keretébe tartozik bizonyos ipari létesítmények ivóvíz minőségű vízzel való ellátása is (víztisztítás). Áz ipartelepek technológiai vízigényét kielégítő vízellátás az ipari vízellátás. A gyakorlatban ma még az ivóvízellátás és az ipari vízellátás közötti határ legtöbbször elmosódik. A városokban vagy városok közelében települt ipari üzemek többsége az ivóvízellátást biztosító rendszerből kapja a technológiai vizet is, mivel a beruházási költségek 60— 70%-át kitevő csőhálózat kettéválasztása ivó- és ipari vízvezetékekre igen gazdaságtalan és műszakilag nehezen megoldható. Külön ipari vízellátó rendszer (ipari vízmű) létesítése akkor indokolt, ha az ipari vízigény nagyságrendileg lényegesen meghaladja az ipartelep és környékének ivóvízigényét és a kisebb minőségi igényű technológiai víz a közelben levő felszíni vízből (folyó, természetes tó, mesterséges tározó), vagy bőségesen rendelkezésre álló talajvízből gazdaságosan beszerezhető. Ilyenkor az ipartelep viszonylag kis mennyiségű ivóvizét (szociális vízigény, lakótelep ivóvízigénye, ivóvíz minőségű technológiai víz) ivóvíztisztító berendezés vagy külön ivóvízmű létesítésével, esetleg valamilyen más ivóvízellátási rendszerhez történő csatlakozással biztosítják. Jellegzetes példa az ipari vízellátás különálló rendszerére a m3/s nagyságrendű hűtővízigényű hőerőművek vízellátása. Az iparosodás rohamos fejlődése, az ipari létesítménynek a lakott településektől minél távolabbi telepítése és az ivóvízre legalkalmasabb felszín alatti vízkészletek csökkenése egyértelműen arra utalnak, hogy az ipari vízellátás különálló megoldásának a súlya és aránya a jövőben jelentősen növekedni fog. A vízellátás a vízszolgáltatás műszaki színvonala szerint megoldható magánkutakból (házi vízellátás), közkutakból (közkutas vízellátás) és vízvezetékről (közműves vízellátás). A magánkutak többnyire talajvízre telepített magántulajdonban levő telkeken létesített, általában ásott kutak, ritkábban csőkutak. A magánkutak rendszerint legfeljebb néhány család vízellátását szolgálják, nem állnak rendszeres közegészségügyi ellenőrzés alatt. Az egészséges ivóvízzel ellátott lakosság számának megállapításakor a magánkutak használatára utalt lakosságot nem veszik figyelembe. A közkutak közterületen létesített, többnyire fúrt kutak, amelyek rendszeres közegészségügyi ellenőrzés alatt állnak. Közkutas vízellátással ellátottnak tekintendők mindazok, akik — vízvezeték hiányában — legfeljebb 300 m távolságon belül levő közkútból szerzik be ivóvizüket. A vezetékes vízellátás műszaki és közegészségügyi szempontból az egyetlen korszerű megoldás. A továbbiakban ezért e fejezet csak a közműves vízellátás tárgyalásával foglalkozik. 1237
