György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás

VI-208 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS Zsilipeket patakszabályozáshoz általában nem építenek, mert a kisvízfolyások szabályozásának nem egy bizonyos vízszint tartása a célja, hanem a vizek kártételeinek csökkentése, ez pedig egy ésszerű határig a vízszint csökkentését teszi szük­ségessé. Mégis meg kell emlékezni néhány szempont­ról, amelyet a patakszabályozással kapcsolatban esetleg épülő zsilipek tervezésekor érvényesítem kell. A zsilipek küszöbe egyezzen meg a patak fenék­szintjével; ha a zsilipnél egyben vízlépcső is van, akkor természetesen a felvízi fenékszinttel. A zsi­lipet minimálisan arra a vízhozamra kell mére­tezni, amelyet a kialakított mintaszelvény 1%-os árvíz esetén vezet, tehát nem a tervezett vízszint a mértékadó. Ilyen esetben a zsilip 10—15 cm-nél nagyobb duzzasztást ne okozzon. A zsilipek elzárószerkezetét (tábláját) a völgy­ben folyó 1%-os valószínűségű árvíz szintje fölé kell emelni 0,5—1,0 m-rel. Külön gondolni kell arra az esetre, amikor a völgyben elterülten levonuló árvíz apadni kezd, a víz visszafelé folyik a mederbe, ilyenkor a zsilip alvízi rézsűje fokozottan igénybe van véve. Az utó­fenék és utóágyazat rézsűburkolását úgy kell ki­alakítani, hogy az ebben az esetben se károsodjék. A meder ellenálló képességét növelő művek a kö­vetkezők szerint csoportosíthatók: biológiai védőművek: gyeptakaró, gyeptégla, rőzsebiztosítás; szilárd védőművek: betonburkolat, kőburkolat, egyéb burkolatok. A két csoport közötti lényeges különbség, hogy a biológiai védőmű önfenntartó, ápolásakor érté­kesíthető haszonnövény keletkezik, azonban al­kalmazási körének a megengedhető sebesség ha­tárt szab. A szilárd védőmű igen tartós, nagy igénybevételt tűrő védelem, hátránya, hogy állandó fenntartást igényel és költséges. A biológiai védőművekkel az I. fő fejezet, a szi­lárd védőművekkel a II. fő fejezet foglalkozik részletesen. Patakszabályozáshoz alkalmazott védőművek a következőkkel jellemezhetők: — gyeptakarót mindig érdemes alkalmazni, akár kézi vetéssel, permetezéssel vagy előre gyártot- tan készül. Ez a legolcsóbb védőmű, hátránya, hogy védőképessége csak a rézsűfelületre terjed ki, védő hatásának kifejlődése időt vesz igény­be; — .gyeptégla burkolat különösen akkor gazdasá­gos, ha a mederbővítéssel igénybe vett terület­ről nyerhető. Alkalmazható összefüggő vagy kazettás formában. Előnye, hogy védő hatása az elhelyezés után azonnal érvényesül, viszont költséges és igen munkaigényes; — rőzsebiztosítás részben rézsűlábvédelemként al­kalmazható, rőzsekolbász vagy rőzsehenger for­májában. Részletesen az V. fő fejezetben tár­gyaljuk; — betonburkolatot elsősorban előre gyártott ele­mekből készítenek ott, ahol burkolat azért szükséges, mert helyet kell nyerni. Hátránya, hogy könnyű, a víz hamar megbontja, igen sima, így a földmederhez való átmenete csak energia­törő alkalmazásával lehetséges. Kavicsos tala­jon a sejtköves burkolat is jól bevált; — a patakszabályozás legjobban bevált burkolati formája betonba- vagy a szárazon rakott kő­burkolat. Előnye, hogy érdes, nehéz burkolat, a víz nehezen bontja meg, hátránya, hogy igen költséges, különösen akkor, ha megfelelő kő­anyag a közelben nem található. Munkaerő­igényes. Ha hosszabb szakaszon kell burkolatot építeni, akkor 50—100 m-enként 0,4 x 1,0 m-es foggal meg kell szakítani a burkolat folyamatosságát, az eset­leges megbontás lokalizálására. Ha talajvíz nyo­másával is kell számolni, a burkolaton nyílásokat kell hagyni a víz beáramlására, a talajvíz nyomá­sának csökkentésére. A beton- és kőburkolatot mindig kavicságyra kell helyezni; 1 — a száraz kőburkolatnak egy újabb formája is elterjedt. A száraz követ előre elkészített acél­vagy sodronybetétbe helyezik, ezáltal egy­forma méretű, nagy súlyú kővel töltött elemek, az ún. gabionok keletkeznek. Ezekből erős, nagy sebességnek is ellenálló burkolat, fenék­lépcső is építhető. Alkalmazásának feltétele, hogy a köveket összetartó fémháló rozsdamen­tes anyagból készüljön, és a háló hézagainál nagyobb méretű kövek kerülhetnek csak a hálóba. — esetleg egyéb burkolatok is alkalmazhatók, (aszfalt, műanyag stb.). Az egyes védőművek alkalmazási határát meg­szabó megengedhető vízsebességekről a VI-56. táb­lázat ad tájékoztatást. Arra azonban rá kell mu­tatni, hogy a gyakorlatban a vegyesen alkalmazott védőművek adják a legjobb és leggazdaságosabb megoldást. Ezekre a vegyes művekre ad példákat a VI-181. ábra. Ezeken kívül még igen sok variáció elképzelhető. Az alkalmazott védelem akkor éri el célját, ha megszünteti a vízfolyás felsőszakasz­1220

Next

/
Oldalképek
Tartalom