György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás

VI-192 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS A talaj csövek méretezésekor a csőben megen­gedhető maximális vízsebességet is figyelembe kell venni. Kőagyag talajcső esetén t>max=2,0 m/s. A szívó- és gyűjtőcsövek csatlakozásánál irány­elv, hogy a feliszapolódás csökkentése érdekében a csatlakozás felülről történjék (VI-164. ábra). Belterület vízrendezése Belterületek csapadékvizeinek elvezetésére egyik lehetőség az együttes elvezetés a szennyvizekkel. Ezt az esetet a VIII. fő fejezetben a csatornázás­nál tárgyaljuk. Ha a csapadékvíz-elvezetés nincs kombinálva szennyvíz-elvezetéssel, akkor a vizek elvezetésére kétféle megoldás alkalmazható: — nyílt árokban, amely egyszerű, könnyen megépíthető és fenntartható, vízvezetés szempontjából túlterhelhető, de érté­kes bensőségi területet igényel és minden utcá­ban kell legalább egy nyílt árok; — zárt csatornában, amelynek létesítése nem vesz el értékes belsőségi terüle­tet, de nem terhelhető túl és általában drágább a nyílt ároknál. Ha zárt csatorna készül, akkor a szennyvíz- elvezetéssel való kombinációt célszerű számításba venni. A vízelvezető rendszer kiválasztása után a meg­valósítás a következő. Első lépésként meg kell határozni a levezetendő vízmennyiséget. A helyszínrajzi vonalvezetés tervezése során a gyűjtőt — ha egyetlen lehetőség kínálkozik — a mélyvonalakon vezetjük. Ha valamilyen okból a gyűjtőt nem a mélyvonalon vezetik, a mély­vonalban külön szívóárkot kell kialakítani. A szívóval az utak vonalvezetéséhez kell alkal­mazkodni. Magassági vonalvezetés tervezésekor arra kell törekedni, hogy a számított mértékadó vízszint a kiegyenlített terepszint alatt 10—20 cm-rel tudjon lefolyni, és a lehetőségek határain belül a hossz-szelvény a terep, ill. az utcák magassági vonalvezetéséhez alkalmazkodjon. Az alkalmazott keresztszelvény lehet: — egyszerű trapézszelvény, — burkolt út vízvezető elemeként kialakítva, — zárt szelvény. Utat vízvezető elemként csak olyan helyen lehet kialakítani, ahol az út szerepe alárendelt és rajta távlatban sem várható komoly forgalom. Zárt szelvényként általában tokos betoncsöve­ket használnak az elvezetendő vízhozamnak meg­felelő méretben. Két csövet egy árokban egymás mellé elhelyezni nem szabad. Az építendő műtárgyak legnagyobbrészt közle­kedési célt szolgáló átereszek, hidak, amelyek típus­vagy házi terv szerint készülnek. Méreteiket hid­raulikai számítással kell meghatározni. Kocsi­bejárók nem okozhatnak duzzasztást. A víz kormányzását szolgáló műtárgyak általá­ban ritkák. Ezek lehetnek torkolati művek, aknák, vízmérők, bukók. Kialakításuk a kis műtárgyak általános irányelvei szerint megy végbe. VI-165. ábra. A burkolati fog kialakítása 1 burkolat; 2 ágyazat; 3 burkolati fog 0,3—0,5 m vastag Ha a csapadékvizet zárt csővezetékben vezetik el, az alkalmazott műtárgyak kérdéseit a VIII. fő fejezet tárgyalja. A nyílt vízlevezető árkot igen sokszor burkolat­tal látják el. Erre legtöbbször azért kerül sor, mert így az árok kevés helyet foglal el (l:l-es rézsűhajlást alkalmaznak), és az évenként több­szöri fenntartással a műszelvény könnyen vissza­állítható. Ha a nagy esés miatt kimosás ellen szükséges a mederburkolat, akkor 50—100 m-en- ként fogat kell beépíteni (VI-165. ábra), ezzel a burkolat esetleges meghibásodását egy szakaszra korlátozhatjuk. Szóba jöhet kisebb vízlépcsők ter­vezése is. Ez a vízrendezési terv szintén vízjogi engedély- köteles. Az engedélyt az építés megkezdése előtt meg kell szerezni. Az építéskor alapelvnek kell tekinteni, hogy az építés a víz folyásirányával ellentétes legyen, hogy az elkészült szakaszok a vizet már az építés ideje alatt elvezessék. A belsőségi vízelvezető hálózat fenntartása a működőképesség igen lényeges kelléke. Az árokba vagy csatornába került hordalékot és szemetet évenként többször el kell távolítani. 1204

Next

/
Oldalképek
Tartalom