György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-190 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS Törekedni kell minél kisebb számú műtárgy építésére, mert a műtárgyak állékonyságának biztosítása árvízkor igen kényes feladat. A szükséges műtárgyak hidraulikai méreteit úgy kell megszabni, hogy az árok vízemésztő képességével összhangban legyen. Az egyes árkok egymáshoz és a befogadóhoz való csatlakozási pontjait különös gonddal kell biztosítani. Az árkokból kikerült földet gondosan el kell teríteni, mert a depónia keresztgátként működve nagymértékű kimosások okozója lehet. A vízrendszer fenntartása a működőképesség alapfeltétele. Minden egyes árvíz levonulása után helyes a vízrendszert ellenőrizni, és a keletkezett kisebb feliszapolódásokat eltávolítani, a rongálódásokat helyreállítani. Enélkül egy-két év alatt a vízrendszer annyira feltöltődhet, hogy a feladatát már nem tudja ellátni. Fennsíki területeken és ármentesített völgyekben is szükség van felszíni vízrendezésre, mert a terep mikrodomborzata, növénytakarója a víz szabad lefolyását gátolja, ezáltal vízkárok keletkeznek. Az előmunkálatok során a vízkárok okát megállapították és a vízügyi beavatkozás az okok megszüntetésére irányul. Az adatfeldolgozás eredményeként 20—50 cm-es rétegvonalas térkép álljon rendelkezésre és a talajrétegződést legalább néhány 2,0—5,0 m mélységű feltárásból ismerni kell. A tervezés első lépése a hidrológiai számítás elvégzése. Ennek során — ha a vízrendezendő terület nagysága 200 ha-nál kisebb, a levezetendő vízhozamot becsléssel kell megállapítani; — ha 200 ha-nál nagyobb, akkor hidrológiai tanulmányt kell készíteni. A hidrológiai számítások előírásait általában az I. fő fejezet tartalmazza. Az árokhálózat nagyságával szemben külön követelmény nincs. A vízszintes vonalvezetéskor különbséget kell tenni a szívóárok és gyűjtőárok között. A szívóárok vonalazása alkalmazkodik a mindenkori táblahatárhoz, a gyűjtő és főgyűjtő minden esetben mélyvonalra kerüljön. Az árokhálózat sűrűségére mértékadó, hogy egy szívóárok lehetőleg két tábla felszíni vizeit vezesse el. A vízrendszer magassági vonalvezetésének tervezését a víz folyásirányába haladva kell végezni, így a helyi mélyedések könnyebben figyelembe vehetők. Az egyes árkok vízvezető kapacitását a hozzá tartozó vízgyűjtő szerint kell számítani, a Patakszabályozás c. alfejezet szerint. A magassági vonalvezetést úgy kell megtervezni, hogy a méretezésre mértékadó vízsebesség a megadott értéket ne lépje túl. Az egyes árkokban kialakuló vízszint a terepszinten legyen, és a keresztszelvény minimális mérete 0,8 m vízmélység, 0,8 m fenékszélesség és 1:1,5-ös vagy laposabb rézsűhajlású trapézszelvény legyen. E hármas feltétel egyidejű kielégítése esetén általában optimális megoldás adódik. A keresztszelvény biztosítására általában nincs szükség, mert az árokhálózat csak ritkán kap állandó vízterhelést. Az esetleges rézsűbiztosítás elvei a Patakszabályozás c. alfejezetben találhatók. Az árokhálózatban létesítendő műtárgyak olyan méretűek legyenek, hogy az elvezetendő vízhozamot (amire az árokhálózat méretezve van) 10% sebességnövekedés vagy 4 cm max. duzzasztás mellett vezessék el. Az alkalmazott műtárgyak átereszek, kis hidak, esetleg vízlépcsők és torkolati művek. Ezek kis méretűek, típusterv alapján előre gyártva építhetők, és azokat a II. fő fejezetben leírtak szerint kell méretezni. Egyes esetekben ajánlatos megfontolni olyan műtárgyak kialakításának lehetőségét, amelyek időszakos vízvisszatartásra is alkalmasak. Erre elsősorban vízáteresztő altalaj esetében lehet szükség, ahol az egyéb okokból eredő mély fenékszint a környező terület kiszáradásához vezet. A visszatartást pl. az előfejben kiképzett horony kialakításával, betéttáblákkal is biztosítani lehet. Külön ki kell emelni a torkolati művek helyzetét. Ezeket mindig úgy kell megtervezni, hogy az esetleges vízlépcső a betorkolló mellékárokban legyen elhelyezve a befogadótól olyan távolságban, hogy annak rézsűjét ne rongálja meg (VI-161. ábra), mert ez jóval olcsóbb megoldás, mint ha a vízlépcső a befogadó árok rézsűjében lenne. A technológiai tervezés során az árokból kikerülő föld elhelyezését külön meg kell vizsgálni, mert a helytelenül kiképzett depónia a felszíni víz árokba jutását megakadályozza, így az árok funkVI-161. ábra. Mellékárok-betorkollás kialakítása 1 befogadó; 2 terep; 3 mellékárok 1202
