György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-162 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS tással megnövekedett feszültségmentes pórustérfogattal kell számolni. Ez becsült érték, nagysága az alkalmazott kémiai, fizikai beavatkozástól függ. A drénvízhozamok nagysága — adott feltételek esetén — erősen függ a telepített hálózat műszaki paramétereitől (sűrűség, mélység stb.). Csehszlovákiában a síkvidéki telepített talaj csőhálózaton elfolyó mért vízhozam csak ritkán és rövid időre emelkedett a 65 1/s km2 érték fölé. Vakonddrénezés esetén magyar és osztrák adatok szerint 250 1/s km2-es értéket is mértek és a német szabvány kimondja, hogy ,,a kombinált vakonddrénezésnél a fajlagos vízhozamokat az agyagcsöves drénezésnél érvényes számértékek mintegy háromszorosára kell növelni”. Utalva a VI-140. ábrára megállapítható, hogy a 7iy> 2,5 higroszkóposságú talajokon csak a kombinált eljárások lehetnek gazdaságosan eredményesek. Ennek egyik eleme a vakonddrén, amelynek hid- raulikailag összhangban kell lennie a tervezett szívó- és gyűjtőhálózattal. A jelenleg alkalmazott va- konddrénhálózat vízszállító képessége a szívó- és gyűjtőhálózaténál általában nagyobb, tehát a fajlagos vízszállítást utóbbi szűkebb keresztmetszete szabja meg. De ez a szűk keresztmetszet visszahat a drénrendszerre, mert ekkor a vakonddrénekben visszaduzzadt pangó víz — bizonyos kötött talajokban különösen — káros peptizúciós folyamatokat indít meg, ami a vakonddrének idő előtti tönkremeneteléhez vezet. Hazánk síkvidéki területein qá értéke 40—200 1/s km2 fajlagos értékek között állapítható meg. A fajlagos vízhozam árvízből származó része (qf). Árvízi elöntést a töltések szakadása vagy hiánya okoz. Hazai körülményeink között az árvízből származó vízhozam általában elhanyagolható. A fajlagos vízhozam egyéb eredetű része (qe). A vízgyűjtő egységen belül számítani kell minden olyan vízhozamra, amely a domináns vízhozam mellett nem elhanyagolható. Ilyenek lehetnek pl. az egyes települések belvízhálózatot terhelő vízhozamai, ipari létesítmények, halastavak, rizstelepek lecsapolásának vízhozamai stb. Ezek számítása az adott feltételektől és a célkitűzéstől függ. A fajlagos vízhozam teljes értéke (q). Az elvi összefüggésből számítható fajlagos érték számításának alapszabálya, hogy a különféle eredetű fajlagos vízhozamokból csak a térben és időben együtt jelentkezőket szabad összeadni. A domináns vízhozam mellett — ez hazánkban általában a csapadékból származó — egy-egy lefolyás időtartamára a többit állandónak lehet tekinteni. A fajlagos vízhozam közelítő értékei kis területen. A csapadék és a lefolyási tényező elemzésénél láttuk, hogy a tapasztalatok szerint a fajlagos vízhozam értékei kis és nagy területen jelentős eltérést mutatnak. Ezért az üzemi méretű kis területre a gyakorlatban egyéb módszerek alakultak ki. A fajlagos vízhozam csapadékból származó része. A fajlagos vízszállítás értékét a következő összefüggésből számíthatjuk: q = 0,04ai, ahol a és i az MSZ 15300-as szabvány szerint számítható. Az összefüggés tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy egy adott valószínűséggel jellemzett 1 órás csapadékból keletkező lefolyó vízhozam 1 nap alatt vezetendő el. Vízháztartási módszer. A kisebb vízgyűjtőkön a vízháztartási módszerek alkalmazásának egyre nagyobb a jelentősége. 20—60 cm vastag fedőréteg vízháztartása a következő egyszerűsített egyenlettel jellemezhető: Tn+i = Tn + Cn-Pn-Ln±En, mm, ahol Tn+1 a vizsgált talajréteg adott időszak végén keletkező vízkészlete; Tn a kezdeti vízkészlet; Cn az időközben lehullott csapadék (hóié); Pn a párolgás ; Ln a felszíni lefolyás; En a választott réteg alsó síkján bekövetkező elszivárgás, illetve atalajvízből felemelkedő vízmennyiség. Az egyes tényezők meghatározására vonatkozó eljárást, illetve feltételeket illetően utalunk a szak- irodalomra [41, 46]. A lefolyó vízhozamok számítási eljárásainak értékelése A modern hidrológia a jelenségek fizikai folyamatai felismerésére, fizikai törvények megállapítására törekszik. A vizsgált jelenségekben szereplő paraméterek nagy száma és ugyanazon paraméter értékingadozása matematikailag szabatos, általános érvényű összefüggések megfogalmazását még nem tette lehetővé. Ezért van ma is hatalmas jelentősége a helyileg megfigyelt paraméterek változásait bemutató idősornak. Ezek a tényleges mért adatok az egyes eljárásokból kapható értékeket javítják. Az egyes értéksorok felhasználása általában a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika 1174
