György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI-157 öntözési többlete; qt a fajlagos vízhozam fakadóvízből származó része; qt a fajlagos vízhozam talajvízből származó része; qd a fajlagos vízhozam drénvíz- ből származó része; q& a fajlagos vízhozam árvízből származó része; qe a fajlagos vízhozam egyéb eredetű része. A fajlagos vízhozam közelítő értékei nagy területen. A VI-147. ábrán közelítő összefüggést mutatunk be a talajkötöttségi mutató és a fajlagos vízhozam között, száraz gazdálkodás esetén, ill. 40%-os öntözés mellett. A talajkötöttségi mutató nevezetlen szám. A következőképpen határozható meg: a) meg kell állapítani a vizsgált vízgyűjtő talajféleségeinek kiterjedését, a teljes terület százalékában ; b) az egyes százalékértékeket a talajnem szerint az alábbi értékekkel kell szorozni: homok 0,10 homokos vályog 0,15 vályog 0,20 agyagos vályog 0,40 agyag 0,00 szikes 1,00 A szorzatok összege a vizsgált rendszer talajkötöttségi mutatója. Ennek ismeretében a gazdaságos fajlagos vízhozam értéke a VI-147. sz. ábráról leolvasható. A kapott értékeket az ábrán feltüntetett 10, 20, 30%-kai a területnagyság függvényében növelni kell. Megjegyezzük, hogy a grafikon használata elsőVI-147. ábra. A fajlagos vízhozam és a talajkötöttsógi mutató kapcsolata 1 talajkötöttségi mutató; 2 fajlagos kiépítés (1/s km2); 3 a Hortobágy-térség vizsgálata alapján; 4 egyéb vizsgálatok alapján; 5 ideális kiépítés (2%); 6 40% öntözés mellett; 7 gazdaságos kiépítés szárazgazdálkodás mellett, 30—35 knr-es öblözetnél + 10%, 10—30 km2-es öblözetnél +20%, 10 km2-nél kisebb öblözetnél +30% 74 Vízügyi létesítmények kézikönyve 1169
