György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-150 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS VI-44. táblázat Termesztett növény A talajvíz megengedett mélysége, cm homok vályog agyag tőzeg Egyéves takarmánynövény 40-50 45-60 50-55 50-60 Rét, több éves takarmánynövények 45-60 55-70 50-65 60-70 Legelő 50-70 70-90 80-85 80-90 Gabonafélék, silónövények 50-65 69-80 70-75 70-90 Burgonya, répa 55-80 70-100 80-90 80-90 Zöldségfélék 50-75 70-90 75-85 75-85 Ipari növények 60-85 80-100 85-95 80-100 Gyümölcsös 80-95 90-120 100-110 100-125 A belvíz felszíni tározása történhet a terepen, medrekben, csatornákban és tározókban. Előnyös tározásra elsősorban az alkalmas domborzati viszonyok adnak lehetőséget. A tározási lehetőségek közül a belvizes területeken előnyös adottságaiknál fogva, elsősorban a holtmedrek emelhetők ki. Speciális helyeken — pl. a nyírségi belvízrendszerben — a völgyek szűkületeinél telepített, viszonylag kisméretű záró zsilipekkel a tározás előnyösen és olcsón oldható meg. Itt a tarozás jelentőségét — a vízhasznosítás oldaláról — a homokdombokból az év minden szakában folyamatosan kifolyó talajvíz-utánpótlás is emeli. Tározás céljára sík vidéken általában a mélyfekvésű, természetesen vízátnemeresztő talajú területeket jelölik ki. A szükséges töltések magassága általában nem haladja meg a 2,0 m-t. Ezeknél a tározóknál a területveszteségen kívül jelentős párolgási veszteségekkel kell számolni. A tározott vízoszlop átlagos magassága általában nem haladja meg a 150 cm-t, és a párolgási veszteség 50—60 cm-re tehető. Az ilyen jellegű tározók általában egyéb érdekeket is szolgálnak (halászati hasznosítás, öntözés stb.). Ez esetben hazai klimatikus körülményeink között élővíz-utánpótlásukról általában gondoskodni kell. A tározott vízmennyiséget az érkező és elvezetett vízhozamok különbségéből kell számítani. A belvizek csoportosítása A csapadékból keletkező belvíznek három fő típusa van: a tél végi, a tenyészidőn belüli, valamint az őszi belvíz. Ezek egymástól részben keletkezésük körülményeiben, részben pedig kárt okozó hatásaikban különböznek. Ezekhez járul negyedik típusként az egyéb belvíz. Az egyéb belvizek következő altípusait különböztetjük meg: — öntözésből, — fakadóvízből, — talajvízből, — drénvízből, — árvízből, — a belsőségek és egyéb létesítmények vizeiből származó víz. Az egyes altípusok eredetére, keletkezésük körülményeire az elnevezés utal. A BELVÍZI LEFOLYÁS MEGHATÁROZÁSA A lefolyó vízmennyiség vagy vízhozam vizsgálata a vízrendezés egyik legfontosabb kérdése. Ennek ismeretében méretezhetők a vízrendezés művei. Lefolvási tényező nagy területen A lefolyást tényező az a szám, mely megmutatja, hogy a lehulló csapadék mekkora hányada kerül lefolyásra, vagyis ahol a a lefolyási tényező; h a lehulló csapadék, mm; h* a lefolyó csapadék, mm. A lefolyási tényező 0— 1 között változó szám. Az évi lefolyási tényező tapasztalati meghatározását Kenessey nyomán mutatjuk be. Eljárása szerint a lefolyási tényező a = <z1 + a2 + a3 összegként értelmezhető, ahol <x1 a lejtési viszonyok1162
