György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-101 vízszinváltozások és a mozgó víz mechanikai ha­tása miatt a vízépítésben különösen fontos. Az építés típusától függően elsősorban az élő építőanyag megválasztása és telepítése, tehát a növényi elemek a fontosabbak, míg az alkalma­zási tartomány afelől dönt, hogy alkalmazhatók-e egyáltalán élő építőanyagok, milyen speciális el­járással és mely határok között. Az építés jellegét illetően két nagy csoportot különböztethetünk meg: — burkolatépítési munkákat, amelyek a talaj- felszín felső — 30 cm vastagságú — rétegének a rögzítését célozzák, ill. az ún. — stabil építési munkákat, amelyeknél 30 cm-nél mélyebb rétegben kell alkalmazásukkal a szük­séges műszaki hatást elérni. Burkolatépítéseknél a földműfelület gyors meg­kötése és védelme a főcél. E téren a növényi építő­anyagok alkalmazása egyre jobban terjed, első­sorban az újabb vegyianyagoknak és már a gyakor­latban is széles körben alkalmazott, termelékeny gépi technológiáknak a hatására. Ezek hiánya miatt viszont stagnál, esetenként visszafejlődik, az élő anyagok alkalmazása a stabil építési munkáknál. Az alkalmazási tartományok szempontjából a vízépítésben legfontosabbak az alábbiak: 1. Víz alatti földrézsűfelületek. 2. Rézsűfelületek KV és LNV szintje között. 3. Rézsűfelületek a LNV szintje fölött. 4. Belső vízmozgással jellemezhető területek (szi­várgási helyek, források stb.). Az alkalmazási tartomány kritikus jellemzőinek megállapítására folytatott vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a KV feletti rézsűtartományokra vonatkozóan legfontosabb termőhelyi tényezők: — a talaj szellőzöttsége, — a megvilágítási viszonyok, — a víz sebessége, — a hullámzás ereje, — a telepítés ideje alatt, ill. a kezdeti fejlődés idején várható igénybevétel formája, ereje, tartóssága. E jellemzőknek megfelelően alakul ki természe­tes úton az ún. parti vegetáció is. Indokolt tehát a növények tudatos vízépítési alkalmazásakor is a parti vegetáció példáját alapul venni. A vízborítás magasságának és tartósságának, valamint a vegetációs zonációk kialakulásának ösz- szefüggéseit az 1-188. ábra szemlélteti: Viza//ás - tar fássági Parti regetác/os görbe profit 1-188. ábra. A vízborítás magasságának, tartósságának és a parti növónysávok elhelyeződésónek összefüggése (Bittmann) A NÄD Természetes és mesterséges állóvizek part- és töltés védelmének, folyóvizek középső és alsó sza­kaszai partvédelmének több szempontból kedvező eszköze a nád, illetve a nádas társulások növény­zete. Alak- és élettani jellemzők. A több mint 3500 tagot számláló pázsitfüvek családjába tartozó nád nö­vényrendszertani megjelölése: „Phragmites com­munis Trim” Az egész világon elterjedt, az alföldek­től a magas hegységekig. Előnyomulásának eddig észlelt legnagyobb magassága 1900 m. A nád teste gyökerekből és hajtásokból áll. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom