György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-87 egyenletet ábrázoló vonalat (1-170. ábra) a műszer hitelesítésekor szerkesztik meg. Ha a vízfolyás keresztszelvényének csak egy meghatározott pontjában érvényesülő sebességet kell megmérni, a műszert a pontba állítják, mérik a sebességmérési időtartamot és a műszerforgások számát. Ebből kiszámítják a másodpercenkénti fordulatszámot, azt a sebességmérő műszer hitelesítési vonalának n tengelyére mérve, a vonalról leolvassák a v sebességet. A szárnyas sebességmérőt a legtöbbször vízfolyások vízhozamának pontonkénti sebességméréséhez használják. A hődrótos sebességmérés elve az a tapasztalat, hogy az elektromosan izzított fémszál (rendszerint platinaszál) ellenállása (vezetőképessége) megváltozik, ha változik a hőmérséklete. Ha az izzított fémszálat mozgó folyadékba helyezik, a folyadék sebességétől függően változik a hőmérséklete, ennek következtében elektromos ellenállása is. Az ellenállás szorosan összefügg a hőmérséklettel, az pedig I-I70. ábra. Szárnyas vízsebességmérő hitelesítési vonala 1-171. ábra. Hődrótos sebességmérő elvi vázlata a sebességgel, ezért az ellenállás ismeretében következtetni lehet a sebességre. Az izzított fémszál lehűlése nemcsak a sebesség nagyságától, hanem a sebesség irányához viszonyított helyzetétől is függ, ezért megfelelően elhelyezett fémszálak alkalmazásakor a sebesség iránya is meghatározható. Az ellenállás (a vezetőképesség) módosulását Wheatstone-\úááa\ összekapcsolt árammérő műszerrel mérik. A sebességmérő kapcsolásának vázlatát az 1-171. ábra szemlélteti. A vízhozam mérése (L. a Hidromechanika c. fejezetet.) A hordalék jellemzőinek mérése Mind a lebegő, mind pedig a görgetett hordalék főbb jellemzője a hordalékszemek mérete, alakja, anyagi tulajdonsága, a hordalék hozama, továbbá a lebegő hordalék töménysége. A hordalékszemek méreteinek, alakjának meghatározásával a talajmechanika foglalkozik (1. a Talajmechanika c. fejezetet). A hordalék anyagi jellemzőit a földtan tárgyalja. A lebegő hordalék töménységét a hordalékos vízből való mintavétel útján határozzák meg. A vízmintában levő lebegő, szilárd anyagot leülepítik és meghatározzák a súlyát. Ismerve a hordalékos víz mennyiségét, kiszámítják a lebegő hordalék rendszerint mp/1 vagy p/m3 mértékegységben kifejezett töménységét. A vízmintavételre általában nehezékkel ellátott, dugóval elzárt üvegpalackokat használnak. A palackot a mintavételi mélységbe bocsátják és nyílását kinyitják, majd a mintavételt követően (a felhúzás előtt) ismét elzárják. A vízmintavevő palackkal és a mintavételt követő súlyméréssel a lebegtetett hordalék töménysége a gyakorlat igényeit kielégítő pontossággal határozható meg, ha a keresztszelvény megfelelő pontjaiban a lebegtetett hordalék töménységének megfelelő mennyiségű vízmintát vesznek, hogy a lebegő anyag súlyát a szükséges pontossággal meghatározhassák. Általában mintegy 10 liternyi mintát vesznek. A vízmintát magába foglaló üvegpalack, valamint a nehezék összekapcsolásának módja különböző lehet. A lebegtetett hordalék töménységét (C), valamint a vízfolyás vizsgált szelvényén átfolyó vízhozamot (Q) ismerve, a lebegtetett hordalék hozama (6rj) a Gy=CQ 103