Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
vizsgált szakaszának maximális terhelését általában az a mértékadó csapadék szolgáltatja, amelynek időtartama megegyezik az illető csatornaszakaszhoz tartozó vízgyűjtő- terület legtávolabbi pontjáról érkező víz lefolyási idejével. A módszer alkalmazásának előfeltétele, hogy a szóban levő területre jellemző (mértékadó) csapadékok intenzitásának és időtartamának összefüggése ismert legyen. Ennek érdekében összegyűjtötték az Országos Meteorológiai Intézet 1902-ben Rákospalotán felállított Fuess - Hellmann-féle regisztráló csapadékmérő készülékének adatait. A 15 évre visszamenő mérési eredményekből meghatározták a csapadék intenzitás - időtartam összefüggését, mely 620 P ,0.57 hiperbolával jellemezhető. P jelenti a t időtartamú csapadékhoz tartozó intenzitás értéket, a 620 I/s. ha intenzitás az egyperces esőhöz tartozó érték. 21 Gárdonyi Albert id. műve, VI. old.-- Nagy-Budapest kialakításával kapcsolatban érdemes említést tenni, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsáról szóló 1870. X. t.c.-ben is található rendelkezés, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy a Tanács hatásköre a székesfőváros határain túl kiterjeszthető legyen. A vonatkozó törvényhely szerint „amennyiben azok a munkálatok, amelyeknek tervezése és vezetése e törvény szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsát illeti, oly területekre is kiterjednének, melyek Pest és Buda városok hatósága alatt nem állanak, ezen területek az érintett szabályozási munkákat illetőleg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatósága alá rendeltetnek, s azokra nézve esetenként az illető hatóságok előlegesen meghallgattatnak". A Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörének kiterjesztését megvalósította a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. VI. te. A törvény 2. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: „A városias kialakításra szánt területet, továbbá az általános és részletes rendezési tervet Budapest székesfővárosra és környékére vonatkozóan a Fővárosi Közmunkák Tanácsa állapítja meg". A törvényben nyert felhatalmazás alapján a 33/1938. B.M. számú rendelet a törvény rendelkezései szempontjából Budapest székesfőváros környékének területét a következőkben állapította meg: Budapest székesfőváros területéhez tartoznak: Újpest, Rákospalota, Kispest, Pestszentlőrinc. Pestszenterzsébet és Budafok megyei városok, valamint Pestújhely, Rákosszentmihály. Sashalom. Mátyásföld. Cinkota, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy, Rákoscsaba, Vecsés, Pestszentimre, Soroksár, Csepel, Albertfalva, Budatétény. Nagytétény, Pesthidegkút és Békásmegyer községek. A polgármester a rendelkezés kiegészítéseképpen javasolta még hozzá venni „Budakeszi nagyközség egész területét, Nagykovácsi község területének egy kisebb részét (Remetekertváros, Tisza István-liget és Júlianna-major), Solymár nagyközség határában Budapest tulajdonában levő erdőterületet és végül a Szentendrei sziget déli csúcsának azt a részét, ahol a Vízművek telepei épültek". „Igaz ugyan, hogy a m. kir. belügyminiszter úr későbbi rendeletéivel Budapest környékének területéhez egyéb területeket is felvett és pedig: Dunaharaszti területét a 103. 039/1938. B.M. számú rendeletével. Dobogókő területét a 88.310/1938 B.M számú rendeletével. Budakeszi, Pilisvörösvár, Pilis- szentiván, Pomáz, Szigetmonostor, Budakalász, Csobánka, Felsőgöd, Alsógöd, Alag. Dunakeszi, Fót, Csömör. Kis- tarcsa és Nagytarcsa területeit a 122.549/1941. B.M. sz. rendeletével", de végeredményben Nagy-Budapest kialakítását az akkori rendszer megoldani nem volt képes. Ebben a korszakban helytálló volt a Harrer Ferenc 1908. évben megjelent tanulmányában foglalt megállapítás: „A városia- sulás első időszakában a községek keresik a várossal való kapcsolatot, de ennek részéről a hajlandóság nincs meg. Mikor azután a városra nézve válik fontos érdekűvé a bekapcsolás, akkor már a községek idegenkednek tőle". Ld. Szende Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről. Budapest. 1942. 13 15. old. 23 Az általános terveket szoros együttműködésünkkel az Állami Mélyépítési Tervező Intézet, illetve ennek jogutóda az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat készítette. A tervezővállalatnál a munkálatokat Reidner Leodegárd irányította, aki korábban a polgármesteri II. (út- és csatornaépítési) ügyosztályban, majd a Fővárosi Csatornázási Műveknél az általános csatornázási tervezés munkatársa, majd vezetője volt. Egyébként a Fővárosi Csatornázási Művek Általános csatornázási és belvízrendezési, valamint Középítési főosztályának dolgozóiból alakultak az akkori új tervezővállalatok csatornázási osztályai. (Az 1949- 51. évek között a Művektől az új tervezőintézetekhez került 6 fő gépészmérnök, 6 fő általános mérnök, 1 fő vegyészmérnök, valamint 11 fő gépész, építész- és vegyésztechnikus, összesen 24 fő.) 21 Budapest székesfőváros statisztikai évkönyvei. 1 XXXIII. évfolyam. 1894 1948 (adatok 1890 1948 között). 96
