Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
9. táblázat. A költségvetés csatornázási tételei (1940) Város ill. község Kiadás Csatornázási járulék Bevétel összesen személyi dologi összesen pengő Budapest 205781 3473700 3679481 310000 420000 Környék: Megyei városok Pesterzsébet 12706 18714* 34420 * * 99000 Pestlőrinc 20000*** 20000 Rákospalota 1053 1053 Újpest 25000 81400 106400 400 1000 Községek Békásmegyer 704 704 Rákosliget 80 80 Soroksár 2000 2000 — * Ezenkívül 67 580 P egyéb kiadás ** Üzemi bevétel címén szerepel *** A Sósmocsár árok rendezésére igénybe vett vállalkozói hitelrészlet megtérítése Érdekes összehasonlításra ad módot Budapest és a környező települések 1940. évi csatornázási kiadásainak statisztikája. Nagy-Budapest kialakítása előtt a főváros környezetében levő városok, községek csak elenyésző összegeket fordítottak csatornázásra. A pénzügyi statisztika híven tükrözi az akkori környék csatornázási viszonyainak elmaradottságát. Nagy-Budapest csatornázásának általános tervei A csatornahálózat felszabadulás utáni fejlesztése a hároméves tervvel indult meg. A programot az 1938-as „Előterjesztés a székesfőváros csatornahálózatának fejlesztése tárgyában” foglalt általános tervezet alapján állítottuk össze. A főváros területének kiterjesztésével hirtelen megnövekedtek a csatornázás fejlesztésének mennyiségi és minőségi igényei. A peremkerületek korábbi szerényebb közmű ellátottságát fővárosi színvonalra kellett emelni. A fővároshoz csatolt települések csatornázási tervei — ha ilyenek egyáltalában voltak — nem annyira a természetes vízgyűjtőterületek, hanem inkább az önálló közigazgatás határain belül igyekeztek a vízelvezetés módjának meghatározására. Az 1938-as fővárosi tervezet ugyan már figyelembe vette a környező települések csatornázási kapcsolatait, de a kidolgozás csak vázlatos, és ezért kiviteli tervek készítésére közvetlenül alkalmatlan volt. Sürgősen meg kellett teremtenünk az új területek hálózatfejlesztésének komplex, rendszeres, műszaki és gazdasági szempontból is helytálló alapját.*' A meglevő általános tervek revíziója, újak készítése indult meg gyors ütemben. Ezek a következők: — Óbuda—Csillaghegy—Békásmegyer, az Ördögárok völgye, Buda középső része, — Albertfalva—Budafok, Budatétény—Nagytétény, — Újpest, Rákospalota—Pestújhely, Rákosszentmihály, Cinkota—Zugló, Rákos-községek (Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoscsaba. Rákoshegy), Kőbánya, — Déli peremvárosok (Pesterzsébet, Kispest, Pestlőrinc, Pestimre, Soroksár). A főváros csatornázásának távlati terve (1962) Az ötvenes évek végén birtokunkban levő általános tervek egy része évtizedekkel korábban készült. Az újabbakat pedig a népgazdaság fejlesztési programjának kezdeti éveiben állították össze, és így nem csodálható, hogy csatornázási vonatkozásban a tervezett és a tényleges követelmények között aránytalanság következett be. Az óriási arányú iparosítás következményeként a szárazidei szennyvíz mennyisége olyan gyors növekedést mutatott, amely a csatornahálózat méretezésekor számításba vett értékeket messze túlszárnyalta. A korábban háztartási jellegű szennyvíz egyre inkább ipari eredetűre változott. Ez pedig fokozott veszélyt jelentett a befogadó víz minőségére. Az 1957. évben kezdődött meg az eddig mozaikszerűen készült általános tervek felülvizsgálata és az azokat egységbe foglaló, a 63
