Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
150 nf! vizet szállíthat. Az 1870-es években téglából és terméskőből épült. Belmérete 474/474 cm. Telt szelvény esetén a víz sebessége másodpercenként a 6 métert is meghaladja, de a szárazidei szennyvíz sebessége is 2 m körüli. A nagyarányú igénybevétel miatt a főgyűjtő fenékrésze tönkrement, méteres üregek képződtek. Belső javítása rendkívül nehéz körülmények között történt. Csillevágányokon mozgó, elemekből összerakott, mintegy 80 m hosszú, 6 m:i/s vízlevezető képességű nyílt csatornán vezettük a munkahelyen keresztül a főgyűjtő felduzzasztott vizét. A belső anyag- szállítást csillékkel bonyolítottuk le. A munka befejezése előtt, 1964 tavaszán, egy nagy zápor lezúduló vize elárasztotta a munkahelyet, kitépte az elzárógátat; a munkatérben levő csilléket, anyagokat, szerszámokat magával ragadta és a Dunába sodorta. A csillevágányok a főgyűjtő Rác- fürdőnél levő kanyarulatában fennakadtak; a víz ereje a vágányokat valósággal összegyűrte, úgy, hogy csak szétvágás után lehetett azokat a csatornából kiemelni. A belső javítás a Duna és a Mészáros utca között történt, mintegy 1200 m hosszon. A Rákóczi út és a Múzeum körút keresztezésében 1963-ban épült ún. Astória-aluljáró alapozása előtt a Múzeum körúti gyűjtőnek a műtárgy alá kerülő részét át kellett alakítani. Az új vasalt betonszelvény 135/157 cm belméretű. Ez volt az első nagyobb gyalogaluljáró, amelynek építése meglevő gyűjtőhálózatunk lényeges átalakítását tette szükségessé. A következő években még több aluljáró épült, illetve épül. Főgyűjtőink vonalvezetését és szelvényméretét minden esetben rosszabb hidraulikai adottságúra kényszerülünk átalakítani. Igya B/aha Lujza téri aluljáró építésekor, 1965—1966- ban, a Nagykörúti főgyűjtőt 72 m hosszban lapítanunk kellett. A Baross tér rendezésekor a magasan fekvő főgyűjtőnek a Baross téri és a Mező Imre úti csatlakozó szakaszát a Lőwy utcáig megszüntettük. Helyette a Keleti pu. homlokzata előtt és a Festetics utcában készült új főgyűjtő. A 435 m hosszú csatorna félpárizsi alakú, belmérete 210/215 cm, anyaga vasalt beton. Rákospalota nyugati részén a terep Újpest felé lejt. Esőzések idején a lezúduló víz a mélyen fekvő Mezőkövesd utca környékét elárasztotta. A térdig érő víz megbénította a közlekedést, elöntötte a házak pincéit. Rákospalota város ezért a terep legmélyebb pontján — a MÁV főműhely vasúti megállója mellett — az első világháborút követő években csapaclékviztárolót készíttetett. Az összegyiilemlett víz részben gravitációsan, részben szivattyúzással az újpesti csatornahálózaton keresztül folyt el. A befogadó — 60/90 cm méretű csatorna — azonban nem tudta elvezetni az érkező vizeket, ezért az elöntéseket így nem sikerült megszüntetni. Nagy-Budapest kialakítása után a panaszok orvoslása érdekében előkészítettük az ún. rákospalotai mély zóna gyűjtőjének beruházását. Az engedélyező állami hatóságokkal hosszú viták folytak a gyűjtőn levezetendő záporvizek gyakoriságáról. Lényegében a szelvények méretének és ezzel a beruházás költségének csökkentéséről volt szó. Végül is sikerült elfogadtatnunk az általunk képviselt nagyobb levezetőképességű (kétéves gyakoriságra méretezett) gyűjtő beruházási programját. Az idő minket igazolt, a városközpont közeljövőben meginduló rekonstrukcióját a kisebb kapacitású gyűjtő nem tudta volna kiszolgálni. A gyűjtőn érkező szárazidei és hígított szennyvizek befogadója a Rákosvölgyi főgyűjtő. A háromszoros hígításon felüli záporvizek közvetlenül a Rákos-patakba távoznak. A gyűjtő nyomvonala a XIV. kér.. Tengerszem utca, XV. Taksony sor, Patyolat utca, Dembinszky utca, Bethlen Gábor utca, Dobó utca, Mezőhegyes utca, Sín utca, Pozsony utca, Ifjúgárda út. Az építkezés 1958-ban kezdődött és az 1965. év végén fejeződött be. (Közben az építkezés egy ideig szünetelt.) A főváros első nagyobb — több mint 10 000 lakosú — lakótelepe a József Attila-lakótelep. Az Üllői út mentén és attól délnyugatra fekszik. A szenny- és csapaA Wahn Lujza téri aluljáró építésekor a nagykörúti főgyűjtő szel- ^ vényét lapítani kellett. A főgyűjtő boltozati részének bontása és az új lapított szelvény csatlakoztatása a régi téglafalazatú főgyűjtőhöz (1965 — 66) (Fotó: Mattyasovszky János) 76
